Állítólag (Attila szerint!) minden szuper és nagyon magabiztos vagyok (-nak tűnök!) ebben a kategóriában.
Attól még el kell ismernem: az a másfél hét kihagyás megtette "áldásos" hatását.
Jó, simán elindul.
Jó, arra megy, amerre én akarom.
Jó, megszűnt a lábletevés.
Jó, a nyolcasoknál már nem kell puskáznom (van ugyanis egy "puska bólyánk", amire ha ránézünk a kanyarban, tutira ki tudunk jönni belőle... de pssszt!).
Mégis: gáz egy óra alatt tízszer lefulladni... nemde?
Kis mentségként: nehéz ám két dolgot nyomni és kettőt húzni egyszerre... mindezt négy különböző végtaggal! :)
Arra már nem is akarok gondolni, hogy most jön a következő egy hét szünet... :(
Őszintén remélem, hogy hosszú, meleg őszünk lesz!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése