Varázshétfő

Hosszú idő óta ez az első hétfő amire azt mondom: "Ez jó mulatság, férfi munka volt!"

A szokásos reggeli megbeszélések és ügyek után jött az "operatív hadvieslés"... egy kis ez, egy kis az, csak hogy senki ne unatkozzon és ne gondoljuk, hogy rendben megy bármi is.
Nem megy? Hát tegyük rendbe! Azt hiszem, ma is tettem ez irányban néhány sikeres lépést.

Mindezek után - Zsoltnak és Zsófinak hála - sikerült időben oda érnem a rutin pályára... ami - ugye mondanom sem kell - a világ másik végén van.
Jött a sok (már várt) kérdés: tudok-e biciklizni, ültem-e már motoron, vezettem-e már motort, stb, stb. Hm.
Robogó, 125, 250, 500... csak úgy röpködtek a számok a levegőben... én meg írtam bőszen az S-betűket az útra.
Nem mondom, hogy nem izgulok... azt sem, hogy nem félek. Végül is ez az egész többek közt a félelem-legyőzésről szól, vagy mi. De mégis: egy gondolat maradt a fejemben, amikor újra szilárd talajt fogott a lábam: MÉG!
Várom hát a holnapot... és az újabb kihívásokat!

Pár napja konstatáltam, hogy nincs már négy hetem sem... és nagyon le kéne tudni futni azt a 21 km-t.
Így aztán az új koncepció 1 rutin óra - 1 óra futás lett.
A mai penzum (kegyes voltam magamhoz) 1 kör volt (mondjuk, hogy 7,5 km), amit sikerült is 36:15 (-2) perc alatt teljesítenem.
Holnap már nem leszek ennyire elnéző, kétszer ennyi van betervezve.

Most aztán, mindezek után halálosan fáradtnak kéne lennem... de tele vagyok energiával, várom a holnapot (ami ugye KEDD) és még szívesen keresnék magamnak valami munkát...

Mégis: erőt veszek magamon... kiteregetek... talán még egy fejezetet engedélyezek magamnak Leni Gruyten életéből... aztán irány a pillák mögötti világ.

Pihenjetek Ti is!
Még jut néhány kihívás a hétre.

Szép álmokat!