Vigyázz Forrest, jön a kanyar!

Ma végre sikerült magam tartani a tervhez!
Emélkeztek? 1 rutin óra - 1 óra futás.

Hajnalban kibumliztam a világ hátsó végére, kicsit el is késtem, mégis én voltam az első.
Sebaj, Attila így is örült nekem... én meg azoknak a gyönyörű motoroknak! ;)
Néhány kör "egyes-kettes-hármas" után egy órán át róttam alapjáraton a nyolcasokat, hallgattam az "itt szorítsd, ezzel tartsd, arra dőlj" technikát és megtudtam, hogy "Amikor gyorsasági motorozni fogsz, akkor ezt meg azt kell majd máshogy csinálni...!"
Hm. Ott azért még nem tartunk! :)

Ezt követte aztán egy zűrös nap, egy telko a buszon munkába menet, még egy megérkezvén, két maratoni megbeszélés, kétszáz megválaszolandó e-mail, még egy telko, még egy kis elintézni való... mindezt egyre fájóbb fejjel, egyre kaparóbb torokkal, egyre görcsösebben beosztott energiával.

De egy jó cápához méltón nincs megállás!
Konstatáltam, hogy már megint összetűzésem támadt a fizikával... adtam is magamnak fél órát ennek kianalizálására, aztán futócipőt húztam és nyakamba vettem a várost - a másik vége irányába.
Jelentem, megvolt a két kör! Idő: 1:11:43 (mínusz kerek 4 perc a pirosban)
Viszont - bár nehezemre esik ilyesmit írásba adni - egyre jobban gyanakszom, hogy ez mégsem egész 15 km... Ahhoz túl jó időt teljesítek.
Most már igazán kerítenem kéne valami mérő-alkalmatosságot!

Elég sűrű volt a mai program, de még mindig gyerek az idő... kúrálgatom kicsit a megfázásomat, újra belevetem magam Leni történetébe aztán egyszer csak jön az Álommanó.
Csak azért vagyok gondban egy picit, mert holnap elég szellősen járnak majd a buszok... és már megint korán kell kelnem, hogy időben beérjek dolgozni... :(
Bizony-bizony. Ave német munkarend!

Nektek jó hétvégét!