Tegnap ugyanazért nem készült bejegyzés, amiért ma is nehezen indultam neki: fáradt vagyok.
Az erőm utolsó tartalékait élem fel... meleg van és oxigén hiány... izzadás és rossz közérzet.
De azért történnek is dolgok. :)
Ma kaptam egy vizsgaidőpontot... amit azért nem írok ide le, mert félek, akkor valósággá válik.
Azt hiszem, ők úgy gondolták viccelek, amikor azt mondtam, hogy sietek és minél előbb szeretnék végezni.
Szóval reklamáltam.
Az eredménye az lett, hogy befizettem a vizsgadíjat... és remélem, hogy kapok egy új időpontot augusztus legelejére. (Én másodikát néztem ki magamnak! ;) )
Lesz most egy hetük kitalálni, hova tesznek ugyanis ezennel hivatalosan is megkezdődött a szabadságom. Egy hét Veszprém. Nagyon rám fér.
Úgyhogy megyek is, megnézem ma este milyen film megy a szemhéjam mögött... aztán holnap a nyakamba veszem az országot.
Vigyázzatok magatokra... egy hét múlva találkozunk! :)
Forrest és az odamondós nap
Van úgy néha, hogy felébredsz és tudod, hogy ma senki nem áll meg előtted...
Na nem úgy igazságtalanul, hanem tényszerűen: ha valakivel bajod van, megmondod. Nem kerülöd a konfliktust és rendet akarsz magad körül.
Szóval én ma egy ilyen napra ébredtem.
Tudom, hogy van, akinek nem esett jól a mai hangulatom. És azt is tudom, hogy sokkal többször kéne, hogy ilyen legyen. Bármilyen furán is hangzik: az ő érdekükben.
Az újoncainkat is meglátogattam. Nagyon aranyosak. Még ott csillog a szemükben a kezdeti lelkesedés. A legtöbbjükön látszik, hogy jó úton haladnak, hogy megtalálják itt a számításukat.
Délután sietnem kellett: ma volt az x+3-dik...
Bármi lesz is, már csak egyszer megyek. Azt hiszem, nem nagyon kell félnem ennyi 74 pontos próbateszttel a hátam mögött.
Pénteken - akárhogy is -, de megíratom a papírokat. Ha pedig nem vizsgázhatok augusztus 2-án, nagyon morcos leszek.
Hát ki ér rá erre?!
Szóval aztán este fogtam ezt a sok érzést itt és elvittem őket futni.
Elég jó tempójúvá tették nekem az utat... amit nagyon élveztem.
A múltkor nagyjából lemértem kocsival a köröm hosszát: a lakástól a cégig jó erős 3,5 km (szerénységből nem mondok négyet) - meg ugye vissza (az egyetem felé kerülve).
Nna szóval ebből nyomtam le kettőt ma este 1:13:39 alatt (mínusz erős másfél perc piros lámpa).
Füstölt a talpam, szakadt rólam a víz, de most nagyon büszke vagyok magamra... akárhogy is.
Számomra ez rekord... és ne feledjük, már csak 6,5 hét a versenyig!
Most aztán megejtem a jól megérdemelt zuhanyzást és elteszem magam holnapra. Két nap még a hét... kell egy kis erő! :)
Hűvös éjjelt, szép álmokat mindenkinek!
Na nem úgy igazságtalanul, hanem tényszerűen: ha valakivel bajod van, megmondod. Nem kerülöd a konfliktust és rendet akarsz magad körül.
Szóval én ma egy ilyen napra ébredtem.
Tudom, hogy van, akinek nem esett jól a mai hangulatom. És azt is tudom, hogy sokkal többször kéne, hogy ilyen legyen. Bármilyen furán is hangzik: az ő érdekükben.
Az újoncainkat is meglátogattam. Nagyon aranyosak. Még ott csillog a szemükben a kezdeti lelkesedés. A legtöbbjükön látszik, hogy jó úton haladnak, hogy megtalálják itt a számításukat.
Délután sietnem kellett: ma volt az x+3-dik...
Bármi lesz is, már csak egyszer megyek. Azt hiszem, nem nagyon kell félnem ennyi 74 pontos próbateszttel a hátam mögött.
Pénteken - akárhogy is -, de megíratom a papírokat. Ha pedig nem vizsgázhatok augusztus 2-án, nagyon morcos leszek.
Hát ki ér rá erre?!
Szóval aztán este fogtam ezt a sok érzést itt és elvittem őket futni.
Elég jó tempójúvá tették nekem az utat... amit nagyon élveztem.
A múltkor nagyjából lemértem kocsival a köröm hosszát: a lakástól a cégig jó erős 3,5 km (szerénységből nem mondok négyet) - meg ugye vissza (az egyetem felé kerülve).
Nna szóval ebből nyomtam le kettőt ma este 1:13:39 alatt (mínusz erős másfél perc piros lámpa).
Füstölt a talpam, szakadt rólam a víz, de most nagyon büszke vagyok magamra... akárhogy is.
Számomra ez rekord... és ne feledjük, már csak 6,5 hét a versenyig!
Most aztán megejtem a jól megérdemelt zuhanyzást és elteszem magam holnapra. Két nap még a hét... kell egy kis erő! :)
Hűvös éjjelt, szép álmokat mindenkinek!
Ré, egy rét
Újra kedd.
Valami miatt szeretem a keddeket. Mondhatni, ez a hét napjai közül a kedvencem.
Nem tudnám megmondani az okát, hiszen semmilyen szempontból nem ideális nap... egyáltalán.
Nem tudnám megmondani az okát, hiszen semmilyen szempontból nem ideális nap... egyáltalán.
Nekem valamiért mégis kedves.
Aztán lehet, hogy a mai kedd csak azért volt ennyire szépséges a számomra, mert muszáj volt valami pozitív élményt találnom magamnak.
Vannak ilyen napok. Egyszer fent, egyszer lent.
Ma a lent jött... és az igazat megvallva még tart is, habár a kedd szép lassan kimegy alólam.
Egy szépséget viszont nem tudok nem megmutatni nektek: 
Szeretem a learatott mezőket... és a szalma illatát. El is raktároztam ma délután egy kis darabot belőle az emlékeimben.
Szeretem a learatott mezőket... és a szalma illatát. El is raktároztam ma délután egy kis darabot belőle az emlékeimben. Gondolnátok viszont, hogy a hátam mögött egy multi szuperszónikus irodaháza húzódik meg szerényen? Már csak egyet nem tudok eldönteni: mi a furcsább? Egy irodaház egy rét közepén... vagy egy rét egy irodaház körül?
Jó töprengést... és szép álmokat!
Kresz+2
Tudom, uncsi: de UNCSI! 
Akik egy héttel előttem kezdték, jövő hétfőn vizsgáznak. Most már én is nagyon izgatott vagyok ám... :)
Ma ezt produkáltam... kb. 10-szer egymás után... aztán úgy döntöttem, jobb nekem máshol:
Akik egy héttel előttem kezdték, jövő hétfőn vizsgáznak. Most már én is nagyon izgatott vagyok ám... :)
Kresz +1
Ezen is túl volnánk.
Már nem tudom, hogy ötödik, vagy hatodik... mivel a szerdait kihagytam - akkor épp a gyakorlatban alkalmaztam a szabályokat, idefelé.
Amikor az x+1-dik 72 pontos tesztemet írtam, kezdtem magam nagyon értelmetlenül érezni.
Jó. Persze, hasznos ez a dolog, meg minden. És aranyosak az emberek is a csoportban. DE... (ok, ilyen irányú panaszáradatot már olvashattatok itt, úgyhogy most megkíméllek tőle titeket)
Ma kaptam egy könyvet is.
Hmm... hátha lesznek benne olyan információk is, amiket ténylegesen hasznosíthatok.
Mert hogy a tesztekben olyan műszaki kérdések vannak, amilyenekkel az életben már soha többé nem találkozhatok.
Melleseleg hőgutát kaptam... úgyhogy most el is megyek valami hideg helyre... Jó éjt!
Viszlát holnap Budapesten! :)
Már nem tudom, hogy ötödik, vagy hatodik... mivel a szerdait kihagytam - akkor épp a gyakorlatban alkalmaztam a szabályokat, idefelé.
Amikor az x+1-dik 72 pontos tesztemet írtam, kezdtem magam nagyon értelmetlenül érezni.
Jó. Persze, hasznos ez a dolog, meg minden. És aranyosak az emberek is a csoportban. DE... (ok, ilyen irányú panaszáradatot már olvashattatok itt, úgyhogy most megkíméllek tőle titeket)
Ma kaptam egy könyvet is.
Hmm... hátha lesznek benne olyan információk is, amiket ténylegesen hasznosíthatok.
Mert hogy a tesztekben olyan műszaki kérdések vannak, amilyenekkel az életben már soha többé nem találkozhatok.
Melleseleg hőgutát kaptam... úgyhogy most el is megyek valami hideg helyre... Jó éjt!
Viszlát holnap Budapesten! :)
Neg.
Ez most egy olyan nap, amit nem igazán tartok megörökítendőnek.
Korán bementem dolgozni... aztán korán el is jöttem, hogy ne lássa senki a szenvedésemet.
Megejtettem egy fájón alapos (értsd: drága) "depi-vásárlást" és valóban jobban éreztem magam tőle. Na nem magától a vásárlástól, nem is attól, hogy a végén ki kellett fizetnem, ami bánatomban a kosárban landolt... hanem mert közben nem értem rá a gondolataimmal foglalkozni.
Futni kellett volna... volna... volna. Szép szó... én meg maradok puhány.
Mondom én, hogy semmi említésre méltó nem került a mai étlapra! ...
Korán bementem dolgozni... aztán korán el is jöttem, hogy ne lássa senki a szenvedésemet.
Megejtettem egy fájón alapos (értsd: drága) "depi-vásárlást" és valóban jobban éreztem magam tőle. Na nem magától a vásárlástól, nem is attól, hogy a végén ki kellett fizetnem, ami bánatomban a kosárban landolt... hanem mert közben nem értem rá a gondolataimmal foglalkozni.
Futni kellett volna... volna... volna. Szép szó... én meg maradok puhány.
Mondom én, hogy semmi említésre méltó nem került a mai étlapra! ...
Újra Debi
Véget ért az a hiperhosszú, másfél napos szabadságom, így visszatértem álmaim földjére.
Hosszú, unalmas és magányos volt az autópálya... sokat gondoltam rá, vajon milyen lenne a szalagkorlátnak ütközni... vagy belehajtani az előttem totyogókba... félelmetes.
Sok élmény, érzés, emlék született ez alatt a majd' két nap alatt... amik most újra feltöltötték egy kis időre a válságban lévő szeretet-készleteimet. Köszönöm mindenkinek, aki részese volt!
Ráadásul ma kihagytam a kreszt. Pedig ez már az ötödik lett volna. Szépen, lassan, megfontoltan a siker felé. Jó diákhoz híven azért odatelefonáltam, hogy ne számítsanak rám... mire közölték, hogy nem vesztek sokat, hiszen már úgyis van B-s jogsim, nem kell aggódnom.
Kérdem én: akkor minek egyáltalán bejárnom? Grrr...
S még egy adalék a mai naphoz:
szeretem a könyveket. Nagyon szeretem. Sok van belőlük.
Aztán időről időre eljön a nap, amikor kifejezetten az agyamra mennek: amikor a költöztetésükre kerül a sor. Mindig lenyűgöz a "tudás súlya"! :)
A mai nap viszont ezt is kipipáltam!
Az x+1. sikerélmény...
Hosszú, unalmas és magányos volt az autópálya... sokat gondoltam rá, vajon milyen lenne a szalagkorlátnak ütközni... vagy belehajtani az előttem totyogókba... félelmetes.
Sok élmény, érzés, emlék született ez alatt a majd' két nap alatt... amik most újra feltöltötték egy kis időre a válságban lévő szeretet-készleteimet. Köszönöm mindenkinek, aki részese volt!
Ráadásul ma kihagytam a kreszt. Pedig ez már az ötödik lett volna. Szépen, lassan, megfontoltan a siker felé. Jó diákhoz híven azért odatelefonáltam, hogy ne számítsanak rám... mire közölték, hogy nem vesztek sokat, hiszen már úgyis van B-s jogsim, nem kell aggódnom.
Kérdem én: akkor minek egyáltalán bejárnom? Grrr...
S még egy adalék a mai naphoz:
szeretem a könyveket. Nagyon szeretem. Sok van belőlük.
Aztán időről időre eljön a nap, amikor kifejezetten az agyamra mennek: amikor a költöztetésükre kerül a sor. Mindig lenyűgöz a "tudás súlya"! :)
A mai nap viszont ezt is kipipáltam!
Az x+1. sikerélmény...
Kresz IV, Forrest és a Vezér
Na igen.
Ettől féltem. Láncok, karok, csavarok, szelepek... Ki gondolta volna, hogy ennyi alkatrész van azon a kis helyen?!
De hát végül is ezt akartam, vagy nem?
Este leróttam a mai penitenciát, ami papíron 8 km volt.
Mivel semmi nincs, amivel lemérhetném, mennyi az annyi, csak saccolni tudok.
41 perc 32 másodperc (- 2 piros lámpa) jó tempóban - meg kell, hogy legyen.
Sokat töprengtem, milyen útvonalat válasszak magamnak... végül megtaláltam az ideális pályát: az Egyetem érintésével kilátogattam a "POP Corn"-hoz.
Ilyenkor már nincs az a nagy nyüzsgés arra felé, így egyedül az arcomnak csapódó ezernyi bogárral kellett megküzdenem az úton...
Még leszámolok pár félbe hagyott dologgal itt... aztán indulás Budapestre.
Vártok már? :)
Ettől féltem. Láncok, karok, csavarok, szelepek... Ki gondolta volna, hogy ennyi alkatrész van azon a kis helyen?!
De hát végül is ezt akartam, vagy nem?
Este leróttam a mai penitenciát, ami papíron 8 km volt.
Mivel semmi nincs, amivel lemérhetném, mennyi az annyi, csak saccolni tudok.
41 perc 32 másodperc (- 2 piros lámpa) jó tempóban - meg kell, hogy legyen.
Sokat töprengtem, milyen útvonalat válasszak magamnak... végül megtaláltam az ideális pályát: az Egyetem érintésével kilátogattam a "POP Corn"-hoz.
Ilyenkor már nincs az a nagy nyüzsgés arra felé, így egyedül az arcomnak csapódó ezernyi bogárral kellett megküzdenem az úton...
Még leszámolok pár félbe hagyott dologgal itt... aztán indulás Budapestre.
Vártok már? :)
Return to Loneliness
Szavak nélkül...
+ déja vu a zárakkal... de ezen már meg sem lepődtem.
Megérkeztem.
+ déja vu a zárakkal... de ezen már meg sem lepődtem.Megérkeztem.
Kresz III.
Bőszen strigulázok.
Ma a teherszállításon, a műszaki hibán, a baleseten és a vontatáson kívül csak gyakoroltunk.
Azt meg lehet otthon is.
Nem értem én ezt a rendszert... sok a rizsa.
Most már igazán kíváncsi lennék valamiféle "A-specifikus" témára is.
Pl. mik az új szabályok?
Mert hát eléggé fájt a szívem befizetni azt a két tizennégyezres csekket... de ha ezek után még a változásoknak is magam kell, hogy utána járjak, tényleg nem érte meg.
Akkor elég lenne, ha egyszerűen igazolnák nekem a szükséges óraszámot és vizsgára bocsátanának.
Nekik végül is tök mindegy.
Nekem meg nem annyira.
Ma a teherszállításon, a műszaki hibán, a baleseten és a vontatáson kívül csak gyakoroltunk.
Azt meg lehet otthon is.
Nem értem én ezt a rendszert... sok a rizsa.
Most már igazán kíváncsi lennék valamiféle "A-specifikus" témára is.
Pl. mik az új szabályok?
Mert hát eléggé fájt a szívem befizetni azt a két tizennégyezres csekket... de ha ezek után még a változásoknak is magam kell, hogy utána járjak, tényleg nem érte meg.
Akkor elég lenne, ha egyszerűen igazolnák nekem a szükséges óraszámot és vizsgára bocsátanának.
Nekik végül is tök mindegy.
Nekem meg nem annyira.
Blue Sky
Ahogy tegnap este "szürkék", úgy ma reggel "kékek" fogadtak, amikor kinéztem az ablakon: 
Bevallom, nem hittem el... pedig tegnap mindenki mondta: ma meleg lesz.
Bevallom, nem hittem el... pedig tegnap mindenki mondta: ma meleg lesz.Ki gondolta volna abban a szélben és latyakban?
Hiszen még hajnal egykor is szakadt, mintha dézsából öntenék. Reggel hatra meg, mintha meg sem történt volna: kék ég, napsütés, madárcsicsergés.
Félreértés ne essék: örültem neki.
Azok a kis cirógató arany napsugarak mindig hoznak magukkal egy jó adag pozitív energiát.
El is kel az most itt nálam.
Jó, hogy így indult a nap!
Kresz II.
Ezzel nem lehet betelni!
Ma megtanultunk megállni, várakozni, párhuzamosan közlekedni, besorolni, kanyarodni plusz az autóút és az autópálya különlegességeit.
Alig várom a többit! :)
Kulcsember lettem a csoportban, ugyanis összeállt bennük a kép, hogy ha én ezeket már mind végig csináltam egyszer, akkor esetleg hasznos tanácsokkal tudok szolgálni nekik is.
Hát persze!
Bár amikor elmagyaráztam, hogy a három úttestű útra az Andrássy út jó példa, mindannyian elég furcsán néztek.
De aztán ez a pár óra is eltelt hamar, még gyorsan tisztáztam, hogy nem Anikónak, hanem Áginak hívnak (fogalmam sincs, honnan szedhette a "tanító néni"... sokmindennek hívtak már, de Anikó még sosem voltam), aztán "haza" felé vettem az irányt.
Amikor kinéztem az utcára a szürke ezernyi árnyalatával találtam szemben magam.
Sajnos nem lett túl jó minőségű a kép, de azért megmutatom Nektek, mit látok az ablakomból:
Ímé a szocreál. S persze fontos információ, hogy a lejjebb említett "sacske" szobor ott bújik meg valahol a naaagy kék ház mögött.
Ma megtanultunk megállni, várakozni, párhuzamosan közlekedni, besorolni, kanyarodni plusz az autóút és az autópálya különlegességeit.
Alig várom a többit! :)
Kulcsember lettem a csoportban, ugyanis összeállt bennük a kép, hogy ha én ezeket már mind végig csináltam egyszer, akkor esetleg hasznos tanácsokkal tudok szolgálni nekik is.
Hát persze!
Bár amikor elmagyaráztam, hogy a három úttestű útra az Andrássy út jó példa, mindannyian elég furcsán néztek.
De aztán ez a pár óra is eltelt hamar, még gyorsan tisztáztam, hogy nem Anikónak, hanem Áginak hívnak (fogalmam sincs, honnan szedhette a "tanító néni"... sokmindennek hívtak már, de Anikó még sosem voltam), aztán "haza" felé vettem az irányt.
Amikor kinéztem az utcára a szürke ezernyi árnyalatával találtam szemben magam.
Sajnos nem lett túl jó minőségű a kép, de azért megmutatom Nektek, mit látok az ablakomból:
Ímé a szocreál. S persze fontos információ, hogy a lejjebb említett "sacske" szobor ott bújik meg valahol a naaagy kék ház mögött. Jó éjt mindenkinek!
Forrest és az ízelt lábú madár
Miután az éjjel viszonylag korán (értsd 1-kor) sikerült ágyba kerülnöm, ennek megfelelően négykor már ki is pattantak a szemeim.
Lehet tippelni mi ez.
Egy lópatájú szitakötő? Esetleg egy szöcske lábú sas?
Nem tudtam meg. Viszont szívesen beszélgetnék azzal az emberrel, akinek ez a fejéből kipattant.
No, megszólalt az ébresztőm. Itt az ideje elkezdeni a napot! ;)
Szép keddet mindenkinek!
Egy darabig küzdöttem az álommanóval, aztán úgy gondoltam, találok én ennél értelmesebb elfoglaltságot is.
Így hát, összekötvén a kellemeset a hasznossal futócipőt húztam és elindultam a hajnali csendben felfedezni a környéket.
Kb. 22 és fél percet futottam, ez az én átlagos tempómmal úgy 4 és fél km-t jelent.
Nagyon jól esett... csak így a dolgok végeztével le kell, hogy vonjak pár hasznos tanulságot:
1. ha ismeretlen környéken futsz, mindig vigyél magaddal térképet vagy legalább is egy busz bérletet, hogy haza tudj jutni.
2. esetleg az sem hátrány, ha olyan időben indulsz el otthonról, amikor mások is vannak az utcán és meg tudod kérdezni, merre a haza.
3. ha az előzők nem teljesültek, akkor legalább legyen valami fogalmad arról, hogy mi a csapásirány... nézz ki magadnak egy magas házat, ilyesmi (erre felé úgysincs nagy szintkülönbség, elég messziről látszanak a dolgok).
Rajtam az utóbbi segített... de azért összességében véve egész jól megoldottam a dolgot - és csak egy pillanatra ijedtem meg.
Ráadásul még haszna is volt. Nézzétek, mivel találkoztam az úton:
Lehet tippelni mi ez.Egy lópatájú szitakötő? Esetleg egy szöcske lábú sas?
Nem tudtam meg. Viszont szívesen beszélgetnék azzal az emberrel, akinek ez a fejéből kipattant.
No, megszólalt az ébresztőm. Itt az ideje elkezdeni a napot! ;)
Szép keddet mindenkinek!
Kresz a lelke mindennek
Na de ennyire, kérem szépen?
Uuuncsiii!
A csoportban egyedül nekem van jogsim, a "tanító néni" tollba mondja a szabályokat és az átlagéletkor messze alul múlja az enyémet...
Persze valamit valamiért!
Új élet, új jelszó:
LÉGY ÖNMAGAD, GYŐZD LE A FÉLELMEIDET, VÁLTSD VALÓRA AZ ÁLMAIDAT!
Ezért igazán nem sok az a két hét kresz tanfolyam. Ugye?
Uuuncsiii!
A csoportban egyedül nekem van jogsim, a "tanító néni" tollba mondja a szabályokat és az átlagéletkor messze alul múlja az enyémet...
Persze valamit valamiért!
Új élet, új jelszó:
LÉGY ÖNMAGAD, GYŐZD LE A FÉLELMEIDET, VÁLTSD VALÓRA AZ ÁLMAIDAT!
Ezért igazán nem sok az a két hét kresz tanfolyam. Ugye?
Más
Ért valaki közületek a HTML-hez?
Leírom a kínomat - bár semmi köze Debihez -, hátha tudtok nekem segíteni.
Nem vagyok egy IT guru és nagyon büszke vagyok magamra, hogy teljesen egyedül jöttem rá valamire. Történetesen arra, hogy a fenti "About" és "Contact" linkeket hogyan lehet aktiválni.
Egy bajom van már csak velük: csakis akkor működnek, ha közvetlenül a főoldalról kerülnek megnyitásra, egymás közt valahogy nem "átjárhatók".
Tutira van valami módszer, amivel meg lehet változtatni a sablon HTML kódját és működni fog a varázslat.
Hm? Ötlet? Valaki?
Leírom a kínomat - bár semmi köze Debihez -, hátha tudtok nekem segíteni.
Nem vagyok egy IT guru és nagyon büszke vagyok magamra, hogy teljesen egyedül jöttem rá valamire. Történetesen arra, hogy a fenti "About" és "Contact" linkeket hogyan lehet aktiválni.
Egy bajom van már csak velük: csakis akkor működnek, ha közvetlenül a főoldalról kerülnek megnyitásra, egymás közt valahogy nem "átjárhatók".
Tutira van valami módszer, amivel meg lehet változtatni a sablon HTML kódját és működni fog a varázslat.
Hm? Ötlet? Valaki?
Zárak
Újra itt"hon".
Azt reméltem, hogy a röpke hat és fél óra utazás után a mai nap már nem tud semmiféle meglepetést nyújtani.
Tévedtem.
Ne felejtsük el, hogy ez Debrecen...
Valami gond lehet a kapucsengő paneljével.
Már a múlt héten is nagyon kellett igyekeznem, hogy a megfelelő helyen érintsem meg a számokat, hogy jól vegye be a kapukódot.
Hát ez most vagy tíz percen keresztül sehogy sem akart összejönni. Nem tudom, ez alatt hány lakót csöngettem fel... hát végül feladtam.
Van egy kulcsom a hátsó kiskapuhoz, gondoltam, akkor ott próbálok szerencsét.
Ühüm. A kulcs nyitja ugyan a kiskaput, de a gondos kezek, akik összeválogatták a kulcscsomómat a hátsó ajtóról megfeledkeztek. Ugyanígy a főkapuról is persze.
Visszaballagtam hát a ház elé, gondoltam, valahogy mégis csak be kéne jutni... és adok még egy esélyt a kapucsengőnek.
Csodák csodája, bevette a kódot.
Ideje is volt, mert majd' bepis...
De ezzel még nincs ám vége.
Az is nagyon meglepett, hogy a lakás ajtajának a zárjait pillanatok alatt ki tudtam nyitni. Az eddigi alkalmakkor nem kis erőfeszítés volt, hogy a heveder kulcsát úgy tudjam a zárba dugni, hogy az el is bírjon fordulni. Nna, ez most ment, mint a karikacsapás.
Gondom jelen esetben az ajtó belülről történő bezárásával akadt...
Nem is értem... milyen nap van ma?
A függetlenségé... ha-ha... de ennek azért nem kéne azt jelentenie, hogy a zárhatatlanságé is.
Nemde?
Azt reméltem, hogy a röpke hat és fél óra utazás után a mai nap már nem tud semmiféle meglepetést nyújtani.
Tévedtem.
Ne felejtsük el, hogy ez Debrecen...
Valami gond lehet a kapucsengő paneljével.
Már a múlt héten is nagyon kellett igyekeznem, hogy a megfelelő helyen érintsem meg a számokat, hogy jól vegye be a kapukódot.
Hát ez most vagy tíz percen keresztül sehogy sem akart összejönni. Nem tudom, ez alatt hány lakót csöngettem fel... hát végül feladtam.
Van egy kulcsom a hátsó kiskapuhoz, gondoltam, akkor ott próbálok szerencsét.
Ühüm. A kulcs nyitja ugyan a kiskaput, de a gondos kezek, akik összeválogatták a kulcscsomómat a hátsó ajtóról megfeledkeztek. Ugyanígy a főkapuról is persze.
Visszaballagtam hát a ház elé, gondoltam, valahogy mégis csak be kéne jutni... és adok még egy esélyt a kapucsengőnek.
Csodák csodája, bevette a kódot.
Ideje is volt, mert majd' bepis...
De ezzel még nincs ám vége.
Az is nagyon meglepett, hogy a lakás ajtajának a zárjait pillanatok alatt ki tudtam nyitni. Az eddigi alkalmakkor nem kis erőfeszítés volt, hogy a heveder kulcsát úgy tudjam a zárba dugni, hogy az el is bírjon fordulni. Nna, ez most ment, mint a karikacsapás.
Gondom jelen esetben az ajtó belülről történő bezárásával akadt...
Nem is értem... milyen nap van ma?
A függetlenségé... ha-ha... de ennek azért nem kéne azt jelentenie, hogy a zárhatatlanságé is.
Nemde?
Úton
Az utóbbi időben újra lételememmé vált az utazás.
Innen oda, onnan ide... nincs megállás, újra út közben a legjobb.
Az olyan "apró" részletek, hogy mi lesz, amikor megérkeztem, kezdenek jelentéktelenné válni.
Ez sok mindenre megtanítja az embert.
Például olyanokra, hogy mik azok a dolgok, amiket nem kell minden áron magaddal vinni... vagy, hogy nagyon becsüld meg a barátaidat... ilyesmi.
Így hát szeretném itt is megköszönni mindazok barátságát és segítségét akik így fogadnak el, ahogy vagyok, akármilyennek is látszom most ebben a fejetlenségben!
Innen oda, onnan ide... nincs megállás, újra út közben a legjobb.
Az olyan "apró" részletek, hogy mi lesz, amikor megérkeztem, kezdenek jelentéktelenné válni.
Ez sok mindenre megtanítja az embert.
Például olyanokra, hogy mik azok a dolgok, amiket nem kell minden áron magaddal vinni... vagy, hogy nagyon becsüld meg a barátaidat... ilyesmi.
Így hát szeretném itt is megköszönni mindazok barátságát és segítségét akik így fogadnak el, ahogy vagyok, akármilyennek is látszom most ebben a fejetlenségben!
Üdv itthon...otthon...útközben...
Úgy éreztem, valami látványos dologgal kéne megünnepelni, hogy lokációt váltottam.
Ez a hely erre pont megfelelőnek bizonyul.
Üdvözöllek Benneteket az én aktuális valóságomban, valahol félúton a világ két vége közt.
Csapjunk hát a közepébe...
Ez a hely erre pont megfelelőnek bizonyul.
Üdvözöllek Benneteket az én aktuális valóságomban, valahol félúton a világ két vége közt.
Csapjunk hát a közepébe...
