Sajnos nem jön a várva várt ihlet, hogy egy igazán ütős "Good Bye" bejegyzést írjak...
Pedig többek közt tartozom az elmúlt hetek csodás eseményeivel.
Jövök hamar, megígérem!!
Addig is vigyázzatok Magatokra!
Vége
Hát ez is eljött.
Szerda délután a vizsgabiztos bácsi a következő szavakkal búcsúzott el tőlünk:
"Gratulálok, mindkettejük vizsgája sikeres. Vigyázzanak magukra, mert még csak most jön a java!"
Nagyon furcsa érzés ez most. Én. Egyedül. Nagy motorral.
Mondtam is az oktatómnak, hogy nagyon fog hiányozni, hogy valaki folyamatosan duruzsol a fülembe... és hát ugye megszűnik az a biztonságérzet is, hogy valaki követ kocsival, minden mozdulatomra figyel és megvéd, ha baj van... már amennyire lehetséges.
Ráadásul most jön a tél... tavasszal kezdődik majd minden előről. Minden esetre most még egy értelmet talált a tavasz-várás. :)
Addig is jöhentek a "téli" sportok.
Már érkezett néhány ajánlat: merülés palackkal... síelés... squash... falmászás. Nem mondom, mind elég érdekes! Hamarosan dönteni is fogok, és a lista még mindig nem került lezárásra. :)
De előbb jön még pár elintézni való.
Hamarosan erről is kerül ide néhány info... de most megyek és átadom magam a csapatépítésnek.
Szép hétvégét!
Szerda délután a vizsgabiztos bácsi a következő szavakkal búcsúzott el tőlünk:
"Gratulálok, mindkettejük vizsgája sikeres. Vigyázzanak magukra, mert még csak most jön a java!"
Nagyon furcsa érzés ez most. Én. Egyedül. Nagy motorral.
Mondtam is az oktatómnak, hogy nagyon fog hiányozni, hogy valaki folyamatosan duruzsol a fülembe... és hát ugye megszűnik az a biztonságérzet is, hogy valaki követ kocsival, minden mozdulatomra figyel és megvéd, ha baj van... már amennyire lehetséges.
Ráadásul most jön a tél... tavasszal kezdődik majd minden előről. Minden esetre most még egy értelmet talált a tavasz-várás. :)
Addig is jöhentek a "téli" sportok.
Már érkezett néhány ajánlat: merülés palackkal... síelés... squash... falmászás. Nem mondom, mind elég érdekes! Hamarosan dönteni is fogok, és a lista még mindig nem került lezárásra. :)
De előbb jön még pár elintézni való.
Hamarosan erről is kerül ide néhány info... de most megyek és átadom magam a csapatépítésnek.
Szép hétvégét!
Lassan itt a vége...
Nagy nehezen ez is eljött. Küszöbön az idő, hogy végre jogosítvány-tulajdonos legyek.
Már csak ötöt kell aludni a forgalmi vizsgámig.
Ezzel a tudattal viszont ismét itt a para is: csak sikerüljön!
Meglepő, hogy milyen biztonságban érzem magam vezetés közben... tényleg nem hittem volna, hogy egyszer ez az idő is eljön.
Nem mondom, ez az időjárás nem könnyíti meg a dolgomat... mégis egyre jobban érzem mikor, mit, hogyan kell tenni.
Leszámítva persze a mai kalandomat...
(Remélem, a szüleimnek nem jut eszébe elolvasni ezt a bejegyzést!)
Nem akartam elöl menni. Így is eléggé frusztrál, hogy "valaki" kocsival követ, figyel és folyamatosan duruzsol a fülembe (úgy, hogy nem szólhatok vissza...), nem volt kedvem még ahhoz is, hogy én legyek az a béna, aki legelöl elrontja a dolgokat.
De így utólag belegondolva, talán mégis csak elsőnek jobb lenni.
Bevallom, nem figyeltem. Épp azon aggódtam, hogy 50-nel megyünk, az ujjaim már teljesen el vannak gémberedve, esélyem sincs kifújni az orromat, hideg az aszfalt, hideg a gumi... szóval mindennel el voltam foglalva, ami az adott helyzetben veszélyes lehet, kivéve azzal, hogy mi is az adott helyzet: egy zebra gyalogossal a hátán.
Mire felocsúdtam, már csak az előttem haladó féklámpáját láttam világítani... amire a normális reakció persze az volt, hogy én is tövig nyomtam a féket.
Ámde, a feljebb vázolt a körülmények hatására... szegény motor erre egy hatalmas csikorgással, csúszással, billegéssel reagált... és volt egy pillanat, amikor nem hittem, hogy időben meg tudok állni... főleg függőleges helyzetben. A fülemben meg csak ment a megnyugtató "azonnal szállj le a fékről, el fogsz esni, vigyááázz!!!"
Hát ezt most megúsztam.
Ami furcsa, hogy egyáltalán nem estem pánikba... teljes megdöbbenésemre (azt az egyetlen pillanatot kivéve) végig totálisan biztonságban éreztem magam és csak utólag, kb. 500 méterrel később kezdett el picit gyorsabban verni a szívem.
Minden esetre levontam az esetből a megfelelő tanulságot.
Nem sok lehetőségem van már szerdáig "edzeni".
Aztán meg jön a tél... ami valószínűleg sok munkával és utazással, kevés szabadidővel fog telni.
Már most alig várom a tavaszt... és a langyos szembeszelet két keréken! :)
Addig pedig... azt hiszem itt az ideje találni magamnak egy nem kevésbé extrém "téli" sportot.
Esetleg valami jó ötlet?
A futást nem ér mondani, az természetesen jön minden mennyiségben! :)
Már csak ötöt kell aludni a forgalmi vizsgámig.
Ezzel a tudattal viszont ismét itt a para is: csak sikerüljön!
Meglepő, hogy milyen biztonságban érzem magam vezetés közben... tényleg nem hittem volna, hogy egyszer ez az idő is eljön.
Nem mondom, ez az időjárás nem könnyíti meg a dolgomat... mégis egyre jobban érzem mikor, mit, hogyan kell tenni.
Leszámítva persze a mai kalandomat...
(Remélem, a szüleimnek nem jut eszébe elolvasni ezt a bejegyzést!)
Nem akartam elöl menni. Így is eléggé frusztrál, hogy "valaki" kocsival követ, figyel és folyamatosan duruzsol a fülembe (úgy, hogy nem szólhatok vissza...), nem volt kedvem még ahhoz is, hogy én legyek az a béna, aki legelöl elrontja a dolgokat.
De így utólag belegondolva, talán mégis csak elsőnek jobb lenni.
Bevallom, nem figyeltem. Épp azon aggódtam, hogy 50-nel megyünk, az ujjaim már teljesen el vannak gémberedve, esélyem sincs kifújni az orromat, hideg az aszfalt, hideg a gumi... szóval mindennel el voltam foglalva, ami az adott helyzetben veszélyes lehet, kivéve azzal, hogy mi is az adott helyzet: egy zebra gyalogossal a hátán.
Mire felocsúdtam, már csak az előttem haladó féklámpáját láttam világítani... amire a normális reakció persze az volt, hogy én is tövig nyomtam a féket.
Ámde, a feljebb vázolt a körülmények hatására... szegény motor erre egy hatalmas csikorgással, csúszással, billegéssel reagált... és volt egy pillanat, amikor nem hittem, hogy időben meg tudok állni... főleg függőleges helyzetben. A fülemben meg csak ment a megnyugtató "azonnal szállj le a fékről, el fogsz esni, vigyááázz!!!"
Hát ezt most megúsztam.
Ami furcsa, hogy egyáltalán nem estem pánikba... teljes megdöbbenésemre (azt az egyetlen pillanatot kivéve) végig totálisan biztonságban éreztem magam és csak utólag, kb. 500 méterrel később kezdett el picit gyorsabban verni a szívem.
Minden esetre levontam az esetből a megfelelő tanulságot.
Nem sok lehetőségem van már szerdáig "edzeni".
Aztán meg jön a tél... ami valószínűleg sok munkával és utazással, kevés szabadidővel fog telni.
Már most alig várom a tavaszt... és a langyos szembeszelet két keréken! :)
Addig pedig... azt hiszem itt az ideje találni magamnak egy nem kevésbé extrém "téli" sportot.
Esetleg valami jó ötlet?
A futást nem ér mondani, az természetesen jön minden mennyiségben! :)
Legek...
Pénteken, amint kiléptem a munkahelyem kapuján csodás látvány fogadott.
Nem egy átlagos hét volt, nem kevés kihívással, egy nagy adag hétvégeváró fáradtsággal, de ez a kép mégis mosolyt csalt az arcomra: 
Jó volt így útra kelni. :)
Jó volt így útra kelni. :)Ismét mozgalmas két napnak nézek elébe. Szép hétvégét mindenkinek!
Fete, Fete
Az elmúlt néhány napban nem éreztem magamban semmilyen irodalmi hajlamot... de aztán annyi minden történt, hogy ezt most már igazán meg kell örökítenem!
Talán megbocsátjátok majd, hogy ez most nem a legütősebb fogalmazvány. :)
Kezdjük mindjárt a keddnél.
Mert hát a keddek már csak olyanok ugye, hogy az ember tudja, mit várhat tőlük. Bár ez reggel még nem volt annyira egyértelmű. Szeles volt, és hűvös... sehol egy kis napfény. Délutánra aztán kitett magáért az idő... de akkor meg itt belül kezdett beborulni picit: elfogyott az energiám... kínzott a vizsgadrukk.
Valahogy aztán mégis sikerült elkerülnöm, hogy izgalmamban leájuljak a motorról... így lehet, hogy most a hátam mögött tudhatok egy sikeres rutin vizsgát. :)
S ha már vizsga, mint olyan, illik megünnepelni. Mivel mással, mint egy jó zenével!
Egész úton hazafelé... mosolyogva. :)
Aztán jött a java.
Estére meghívtam "a krémet". Jöttek is sokan, 15-en ültük körbe a kisasztalt, amire egy "házi Oktoberfest" összes kellékét felhalmoztuk. Volt ott sör meg virsli, móka, kacagás... Zoli még a gitározással is megpróbálkozott. :)
Jó hangulatú este volt, köszönöm Nektek, srácok!!
És mivel ma reggel konstatálnom kellett, hogy még mindig tele van a hűtő a rengeteg ezzel-azzal... azt hiszem, találnunk kéne egy alkalmat, hogy a maradékot is elpusztíthassuk.
Szóval egy ilyen keddel mögöttem sikerült elég fáradtan ébrednem.
Gyorsan lenyomtam a reggeli rutint (egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetve a regenerálásra) és elsiettem a "második otthonomba".
Az egész nap várakozással telt: az első órám a forgalomban egyre csak közeledett.
Ennek aztán a fele sem tréfa! Újra sikerült eléggé beparáztatnom magam.
Egész eddig könnyű volt: szépen, biztonságosan a bólyák között. Egyszer sem mentem többel 40-nél, azt is csak a gyors körnek abban a bizonyos három másodpercében, közvetlenül az "intenzív fékezés" fejezet előtt.
Na, most aztán hajrá!
Az igazat megvallva eléggé ideges vagyok. Persze, bárki gondolhatja azt, hogy tökéletes nyolcast kanyarítok a pályára, szóval megy ez nekem... de amikor autók vannak, meg táblák, lámpák és gyalogosok, az már egyáltalán nem ugyanolyan.
A félelmem forrása a rutintalanságom: néha még azt sem tudom, hol találom a váltót... és akkor még arra is figyeljek, hogy a zebra előtt ne rongyoljak bele az előttem haladó farába!
Vajon mennyi időnek kell eltelnie, amire biztonságban érzem majd magam? :S
Mindent összevetve Attila szerint egész jó kis első óra volt... folyt. ma este.
Kicsit összezavarodtam itt az idő tényezőn.
Amikor ezt a bejegyzést elkezdtem, még javában szerda volt... időközben szépen átcsorogtunk a csütörtökbe.
Megyek és kipróbálom, hátha tudok aludni.
Viszlát holnap (vagyis ma)!
Talán megbocsátjátok majd, hogy ez most nem a legütősebb fogalmazvány. :)
Kezdjük mindjárt a keddnél.
Mert hát a keddek már csak olyanok ugye, hogy az ember tudja, mit várhat tőlük. Bár ez reggel még nem volt annyira egyértelmű. Szeles volt, és hűvös... sehol egy kis napfény. Délutánra aztán kitett magáért az idő... de akkor meg itt belül kezdett beborulni picit: elfogyott az energiám... kínzott a vizsgadrukk.
Valahogy aztán mégis sikerült elkerülnöm, hogy izgalmamban leájuljak a motorról... így lehet, hogy most a hátam mögött tudhatok egy sikeres rutin vizsgát. :)
S ha már vizsga, mint olyan, illik megünnepelni. Mivel mással, mint egy jó zenével!
Egész úton hazafelé... mosolyogva. :)
Aztán jött a java.
Estére meghívtam "a krémet". Jöttek is sokan, 15-en ültük körbe a kisasztalt, amire egy "házi Oktoberfest" összes kellékét felhalmoztuk. Volt ott sör meg virsli, móka, kacagás... Zoli még a gitározással is megpróbálkozott. :)
Jó hangulatú este volt, köszönöm Nektek, srácok!!
És mivel ma reggel konstatálnom kellett, hogy még mindig tele van a hűtő a rengeteg ezzel-azzal... azt hiszem, találnunk kéne egy alkalmat, hogy a maradékot is elpusztíthassuk.
Szóval egy ilyen keddel mögöttem sikerült elég fáradtan ébrednem.
Gyorsan lenyomtam a reggeli rutint (egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetve a regenerálásra) és elsiettem a "második otthonomba".
Az egész nap várakozással telt: az első órám a forgalomban egyre csak közeledett.
Ennek aztán a fele sem tréfa! Újra sikerült eléggé beparáztatnom magam.
Egész eddig könnyű volt: szépen, biztonságosan a bólyák között. Egyszer sem mentem többel 40-nél, azt is csak a gyors körnek abban a bizonyos három másodpercében, közvetlenül az "intenzív fékezés" fejezet előtt.
Na, most aztán hajrá!
Az igazat megvallva eléggé ideges vagyok. Persze, bárki gondolhatja azt, hogy tökéletes nyolcast kanyarítok a pályára, szóval megy ez nekem... de amikor autók vannak, meg táblák, lámpák és gyalogosok, az már egyáltalán nem ugyanolyan.
A félelmem forrása a rutintalanságom: néha még azt sem tudom, hol találom a váltót... és akkor még arra is figyeljek, hogy a zebra előtt ne rongyoljak bele az előttem haladó farába!
Vajon mennyi időnek kell eltelnie, amire biztonságban érzem majd magam? :S
Mindent összevetve Attila szerint egész jó kis első óra volt... folyt. ma este.
Kicsit összezavarodtam itt az idő tényezőn.
Amikor ezt a bejegyzést elkezdtem, még javában szerda volt... időközben szépen átcsorogtunk a csütörtökbe.
Megyek és kipróbálom, hátha tudok aludni.
Viszlát holnap (vagyis ma)!
Moonlight Sonata
Gyönyörű telihold van ma éjjel...
(Csak sajnos az adott eszközökkel nem lehet igazán szép képet készíteni róla.)
(Csak sajnos az adott eszközökkel nem lehet igazán szép képet készíteni róla.) Amolyan magamba fordulós hangulatom van ma. Amikor mindenki hiányzik, mégsem vagyok kíváncsi senkire sem.
Ezerféle emlékkép cikázik át az agyamon percenként... csak ülök itt és kartotékozom őket. Egyet jobbra, a másikat balra...
Most nem tudom folytatni, ne haragudjatok...
Könnyű álmot kívánok mindannyiótoknak!
Konkrét
Végre valami pontos info a további fejleményekről: szeptember 28 - rutin vizsga.
Nem mondom, remeg a gyomrom, ha rá gondolok... de igazából csak két dolog miatt:
1. legyen olyan jó idő, amilyen csak lehet!
2. olyan bénának tartom a műszaki részt... az egész színjáték, hogy "most megnézem a kerekeket, ilyennek kell lenni, meg olyannak... kipróbálom a féket; ok, fog... bekapcsolom a lámpát; jééé, világít..." valahogy annyira idegen tőlem!
Sebaj, azt a pár percet valahogy kibírom majd mégis! A lényeg, hogy haladjunk! :)
Jaa, ígértem amúgy, hogy beszámolok majd a hétvége eseményeiről.
Hm. Semmi extra... a várakozásokkal ellentétben.
Csütörtökön vissza Budapestre, kis ez-az... nap vége.
Pénteken reggel eső, dugó, banki ügyek... munka, megbeszélés, utána járás, elintézés, orvosi vizsgálat, stb.
Ja, említettem, hogy pénteken szabin voltam? :)
De azért mégis csak megérte, mert az üzemorvos megállapította, hogy egészségesebb már nem is lehetnék, csak a stressz-tesztem lett egy ponttal több, mint a normális.
Meg is kérdezték: "Tudunk esetleg valamit segíteni?" Hm.
A hétvége további részét a szüleimnél töltöttem. Jó volt! Már nem is tudom, mikor voltam ott utoljára 2 napot egyfolytában. Még gombázni is elmentünk... kalandoztunk egy nagyot erdőn-mezőn és nem mellesleg szép zsákmánnyal tértünk haza. :)
Mindent összevetve tuti kis hétvége volt ez... még akkor is, ha az utazásból már igen-igen elegem van. Most is megtettem vagy 1000 kilómétert egy hétvége alatt... hatalmas táskákkal felszerelve, kocsival, vonattal, tömegközlekedéssel... Nagyon fárasztó ez az élet így!
De sebaj! Minden rendben!
Holnap kedd lesz! :)
Jó éjt addig is!
Nem mondom, remeg a gyomrom, ha rá gondolok... de igazából csak két dolog miatt:
1. legyen olyan jó idő, amilyen csak lehet!
2. olyan bénának tartom a műszaki részt... az egész színjáték, hogy "most megnézem a kerekeket, ilyennek kell lenni, meg olyannak... kipróbálom a féket; ok, fog... bekapcsolom a lámpát; jééé, világít..." valahogy annyira idegen tőlem!
Sebaj, azt a pár percet valahogy kibírom majd mégis! A lényeg, hogy haladjunk! :)
Jaa, ígértem amúgy, hogy beszámolok majd a hétvége eseményeiről.
Hm. Semmi extra... a várakozásokkal ellentétben.
Csütörtökön vissza Budapestre, kis ez-az... nap vége.
Pénteken reggel eső, dugó, banki ügyek... munka, megbeszélés, utána járás, elintézés, orvosi vizsgálat, stb.
Ja, említettem, hogy pénteken szabin voltam? :)
De azért mégis csak megérte, mert az üzemorvos megállapította, hogy egészségesebb már nem is lehetnék, csak a stressz-tesztem lett egy ponttal több, mint a normális.
Meg is kérdezték: "Tudunk esetleg valamit segíteni?" Hm.
A hétvége további részét a szüleimnél töltöttem. Jó volt! Már nem is tudom, mikor voltam ott utoljára 2 napot egyfolytában. Még gombázni is elmentünk... kalandoztunk egy nagyot erdőn-mezőn és nem mellesleg szép zsákmánnyal tértünk haza. :)
Mindent összevetve tuti kis hétvége volt ez... még akkor is, ha az utazásból már igen-igen elegem van. Most is megtettem vagy 1000 kilómétert egy hétvége alatt... hatalmas táskákkal felszerelve, kocsival, vonattal, tömegközlekedéssel... Nagyon fárasztó ez az élet így!
De sebaj! Minden rendben!
Holnap kedd lesz! :)
Jó éjt addig is!
250 vs. 500
Yess! Ezt akartam! Végre, végre!
Jó-jó, persze vannak azért nehézségek... szó szerint.
Ez a gép ugyanis vagy 40 kilóval több, mint a "kis" Honda, amin eddig ültem. Ide kell aztán combizom, amikor az ember véletlenül (!) hozzáér kanyarban az első fékhez... :S
Előny viszont, hogy alacsonyabb valamivel, szóval a kisméretű lányoknak is leér róla a lába. Ezt kifejezetten élvezem, mert nem valami kellemes lábujjhegyen landolni.
És hát a gázkar... nna, az a legfélelmetesebb. Gondolatra működik ugyanis.
Vagyis... hát nem tudom, hogy igazából mi mozgatja, mert az tuti, hogy nem az én kezem. Hiszen már akkor a kör felénél járok, amikor még csak azt tervezem, hogy el kéne indulni.
Naggyon hátborzongató élmény! :)
Holnap újabb randi. Hmm, alig várom!
Van még viszont tennivalóm bőven, amíg odajutunk.
Óra után az első utam a vasútállomásra visz ugyanis. Megyek haza!
Szóval mosás, pakolás, készülődés... kijut ma estére bőven.
Sűrű lesz ez a hétvége... lesz miről beszámolnom utána, azt hiszem. :)
Jó pihenést hát mindnyájatoknak!
Jó-jó, persze vannak azért nehézségek... szó szerint.
Ez a gép ugyanis vagy 40 kilóval több, mint a "kis" Honda, amin eddig ültem. Ide kell aztán combizom, amikor az ember véletlenül (!) hozzáér kanyarban az első fékhez... :S
Előny viszont, hogy alacsonyabb valamivel, szóval a kisméretű lányoknak is leér róla a lába. Ezt kifejezetten élvezem, mert nem valami kellemes lábujjhegyen landolni.
És hát a gázkar... nna, az a legfélelmetesebb. Gondolatra működik ugyanis.
Vagyis... hát nem tudom, hogy igazából mi mozgatja, mert az tuti, hogy nem az én kezem. Hiszen már akkor a kör felénél járok, amikor még csak azt tervezem, hogy el kéne indulni.
Naggyon hátborzongató élmény! :)
Holnap újabb randi. Hmm, alig várom!
Van még viszont tennivalóm bőven, amíg odajutunk.
Óra után az első utam a vasútállomásra visz ugyanis. Megyek haza!
Szóval mosás, pakolás, készülődés... kijut ma estére bőven.
Sűrű lesz ez a hétvége... lesz miről beszámolnom utána, azt hiszem. :)
Jó pihenést hát mindnyájatoknak!
Hajrá két keréken!
Újra kedd.
A nap hozta a szokásos "formáját". Még mindig szeretem a keddeket. :)
Sok-sok nyitott kérdés került megválaszolásra, de még mindig nem értem a lista végére... és még mindig nem bírtam behozni magam.
Sebaj, holnap is nap lesz!
Délután aztán - másfél hét után először -, újra motorra szálltam.
Nem volt túl jó előérzetem... egészen addig, amíg a két térdem nem a tankot szorította úgy éreztem, semmi nem fog menni, mindent elfelejtettem, nagy beégés lesz a mutatvány, kezdhetem elölről az egészet.
Mégis: nagy meglepetésemre - és megkönnyebbülésemre - nem így lett!
Sőt! Végre maximálisan magabiztosnak éreztem magam, minden jól ment, az összes kör irányjelzéssel, hátra nézéssel, a megfelelő sebességgel, extrákkal megspékelve.
Ha belegondolok, hogy ha nincs ez a bő két hét kihagyás, már rég a forgalomban lennék... :(
Néha úgy tűnik, hogy csak nyújtjuk a dolgot, mint a rétestésztát, amíg aztán szépen lassan kivonul alólunk a motoros-szezon én meg itt maradok "félbe hagyva".
Persze lehet örülni a kis dolgoknak: holnap reggel végre újra szintet ugrok. Minden hátráltató tényező ellenére végre csak eljött a pillanat, hogy még egyet kerekítsünk azon a köbcenti-számon. Hm, de várom már! Hadd érezzem végre "felnőttnek" magam! :)
Minden esetre megpróbálom bevetni az összes "túlvilági" összeköttetésemet... hogy idén nagyon-nagyon hosszú, finom langyos őszünk legyen, kevés esővel persze. (Volt már abból az idén elég!)
Fiúk, lányok!
Szurkoljatok velem együtt a jó időért! :)
A nap hozta a szokásos "formáját". Még mindig szeretem a keddeket. :)
Sok-sok nyitott kérdés került megválaszolásra, de még mindig nem értem a lista végére... és még mindig nem bírtam behozni magam.
Sebaj, holnap is nap lesz!
Délután aztán - másfél hét után először -, újra motorra szálltam.
Nem volt túl jó előérzetem... egészen addig, amíg a két térdem nem a tankot szorította úgy éreztem, semmi nem fog menni, mindent elfelejtettem, nagy beégés lesz a mutatvány, kezdhetem elölről az egészet.
Mégis: nagy meglepetésemre - és megkönnyebbülésemre - nem így lett!
Sőt! Végre maximálisan magabiztosnak éreztem magam, minden jól ment, az összes kör irányjelzéssel, hátra nézéssel, a megfelelő sebességgel, extrákkal megspékelve.
Ha belegondolok, hogy ha nincs ez a bő két hét kihagyás, már rég a forgalomban lennék... :(
Néha úgy tűnik, hogy csak nyújtjuk a dolgot, mint a rétestésztát, amíg aztán szépen lassan kivonul alólunk a motoros-szezon én meg itt maradok "félbe hagyva".
Persze lehet örülni a kis dolgoknak: holnap reggel végre újra szintet ugrok. Minden hátráltató tényező ellenére végre csak eljött a pillanat, hogy még egyet kerekítsünk azon a köbcenti-számon. Hm, de várom már! Hadd érezzem végre "felnőttnek" magam! :)
Minden esetre megpróbálom bevetni az összes "túlvilági" összeköttetésemet... hogy idén nagyon-nagyon hosszú, finom langyos őszünk legyen, kevés esővel persze. (Volt már abból az idén elég!)
Fiúk, lányok!
Szurkoljatok velem együtt a jó időért! :)
Visszatérés
Alig telt bele 9 nap, újra itt vagyok hát!
Azt, hogy mennyit és milyen körülmények között utaztam ezért, arról most ne is beszéljünk!
A lényeg, hogy kezdődhetnek megint a munkás hétköznapok, a napirend, a (hiper)aktivitás.
Tutira beletelik talán egy egész nap is, amire végig rágom magam a múlt heti olvasatlan leveleimen és elmaradt tennivalóimon.
Valahol fel kell venni a fonalat! :)
Jöhet újra a motorozás... a futások - igaz megfogadtam, hogy most hetekig egy lépést nem futok, de annyira hiányzik, hogy nem bírom tovább!
Rám is fér már, hogy újra viszonylagos normalitásban teljenek a napok!
Üdv hát újra, Debi!
Holnap reggel találkozunk! :)
Azt, hogy mennyit és milyen körülmények között utaztam ezért, arról most ne is beszéljünk!
A lényeg, hogy kezdődhetnek megint a munkás hétköznapok, a napirend, a (hiper)aktivitás.
Tutira beletelik talán egy egész nap is, amire végig rágom magam a múlt heti olvasatlan leveleimen és elmaradt tennivalóimon.
Valahol fel kell venni a fonalat! :)
Jöhet újra a motorozás... a futások - igaz megfogadtam, hogy most hetekig egy lépést nem futok, de annyira hiányzik, hogy nem bírom tovább!
Rám is fér már, hogy újra viszonylagos normalitásban teljenek a napok!
Üdv hát újra, Debi!
Holnap reggel találkozunk! :)
7vége: Forrest célba ér
Tehát ahogy ígértem - íme az elmúlt hétvége eseményei (nem, Gyé, nem arról szól, amire Te számítottál!)
Jelentem: megtörtént! Legyőztem "A" távot!
A körülmények nem voltak épp a legszerencsésebbek, mégis (vagy talán épp ezért) büszke vagyok magamra.
Nem mondom, az időmön eléggé meglátszott, hogy kissé "nyúzott" voltam: 2:09:33 lett az eredmény. De bárhogy is éreztem magam, semmi pénzért nem hagytam volna ki a versenyt, hiszen már nagyon rég óta készültem erre a megmérettetésre.
S aki esetleg kíváncsi lenne a titok nyitjára: hogyan? - annak elárulom: e nélkül nem ment volna:
Jelentem: megtörtént! Legyőztem "A" távot!
A körülmények nem voltak épp a legszerencsésebbek, mégis (vagy talán épp ezért) büszke vagyok magamra.
Nem mondom, az időmön eléggé meglátszott, hogy kissé "nyúzott" voltam: 2:09:33 lett az eredmény. De bárhogy is éreztem magam, semmi pénzért nem hagytam volna ki a versenyt, hiszen már nagyon rég óta készültem erre a megmérettetésre.S aki esetleg kíváncsi lenne a titok nyitjára: hogyan? - annak elárulom: e nélkül nem ment volna:
Ez úton is köszönet Lászlónak a (nem szándékos) segítségért! :)
Düsseldorf
Újra Deutschland... ismét tizenórányi vonat úttal a hátam mögött. 
Ráadásul minket is fotózott "valaki", ahogy elhagytuk a pályaudvart:
Most pedig újra élvezhetem pár napig a hotelfílinget... 
Jó éjszakát hát mindenkinek otthon is!
P.S. Tudom ám, hogy tartozom az elmúlt hétvége eseményeivel és a múlt heti titok leleplezésével! Pótlás a hét folyamán. ;)
Ráadásul minket is fotózott "valaki", ahogy elhagytuk a pályaudvart:Most pedig újra élvezhetem pár napig a hotelfílinget... Jó éjszakát hát mindenkinek otthon is!P.S. Tudom ám, hogy tartozom az elmúlt hétvége eseményeivel és a múlt heti titok leleplezésével! Pótlás a hét folyamán. ;)
Poz.
Ezt a bejegyzést Gyének szeretném ajánlani, akit sokkol, ha valaki a problémáiról ír a blogjában. :)
Ahogy a csütörtökök általában - ellentétben a keddekkel - ez a mai nem az én napomnak indult...
Van, hogy az ember nem tudja magában tartani a szeméből kitörni készülő vizet... és amikor ez nyilvános helyen történik még el is szégyelli magát.
De mindenre van segítség!
Jelen esetben a mi Tudorunk erősített meg lélekben, imígyen "szólván":
"Never apologize for showing feeling. When you do so, you apologize for the truth."
(Benjamin Disraeli)
Köszöntem a támogatását, de azért mégis csak felvettem a "business-arcomat", biztos ami biztos.
Ez a vízháztartás dolog amúgy felettébb furcsa és izgalmas téma.
Vettem például nem rég egy csodamérleget, ami ha ráállok, mindent megmond rólam: csonttömeget, testzsírszázalékot, a testben lévő víz százalékos arányát (már maga a megfogalmazás is hátborzongató), hogy karcsú, normális, enyhén, vagy esetleg nagy mértékben túlsúlyos vagyok-e, a becsült napi kalóriaigényemet (ami szerinte közelít az 1800-hoz; hát van egy rémképem magamról olyan életmód mellett)... ja, és persze mellesleg testsúlyt is mér.
De a lényeg: nem mindegy, mikor áll rá az ember!
A használati utasítás szerint: "A pontos mérési eredmények érdekében a mérési értékeket állandó hidratáltsági feltételek mellett kell meghatározni. Természetes folyamatnak tekinthető a test víztartalmának napközbeni és éjszakai ingadozása. A testösszetétel-elemzés eredményeire a test víztartalmának minden jelentős változása hatással lehet. Hosszabb alvást követően teste például hajlamos lesz a dehidratáltságra. A kiadós étekezés, alkohol fogyasztás, menstruáció, betegség, testmozgás és fürdés ugyancsak hidratáltság-ingadozásokat eredményezhet. A mérési adatok megbízhatósága érdekében fontos, hogy mindig ugyanabban a napszakban használja a testösszetétel-elemző eszközt. Erre a célra a vacsora előtti időszakot javasoljuk."
Namármost mindjár két dolgot is fel tudok hozni az ilyen irányú általánosítás ellen.
Először is: ezek szerint én egyáltalán nem vagyok dehidratáltságra hajlamos, mert nem ismerem a "hosszabb alvás" fogalmát.
Másodszor: sajnos nem tudom értelmezni a "vacsora előtti időszak" kifejezést sem.
Tudom, hogy ez kötözködés, meg hogy más, normális emberek tudják, hogy mi az, sőt aktívan be is építik az életükbe mindkettőt... az én problémám nem is az, hogy ők hogy csinálják, mert hiszen nekik legalább van egy támpont, hogy mikor mérjék meg magukat. Sén??
Így hát ad hoc módon minden nap másik időpontban állok rá azokra a bizonyos "rozsdamentes acélból készült elektródákra". Majd csak kisül valami belőle! :)
Mindazonáltal a dolog szolgáltat némi derűt az amúgy adatoktól és mérőszámoktól mentes (hihi) hétköznapjaimban.
Ajánlom a módszert mindenkinek, aki már tényleg nem tud mit kezdeni magával. :)
Ahogy a csütörtökök általában - ellentétben a keddekkel - ez a mai nem az én napomnak indult...
Van, hogy az ember nem tudja magában tartani a szeméből kitörni készülő vizet... és amikor ez nyilvános helyen történik még el is szégyelli magát.
De mindenre van segítség!
Jelen esetben a mi Tudorunk erősített meg lélekben, imígyen "szólván":
"Never apologize for showing feeling. When you do so, you apologize for the truth."
(Benjamin Disraeli)
Köszöntem a támogatását, de azért mégis csak felvettem a "business-arcomat", biztos ami biztos.
Ez a vízháztartás dolog amúgy felettébb furcsa és izgalmas téma.
Vettem például nem rég egy csodamérleget, ami ha ráállok, mindent megmond rólam: csonttömeget, testzsírszázalékot, a testben lévő víz százalékos arányát (már maga a megfogalmazás is hátborzongató), hogy karcsú, normális, enyhén, vagy esetleg nagy mértékben túlsúlyos vagyok-e, a becsült napi kalóriaigényemet (ami szerinte közelít az 1800-hoz; hát van egy rémképem magamról olyan életmód mellett)... ja, és persze mellesleg testsúlyt is mér.
De a lényeg: nem mindegy, mikor áll rá az ember!
A használati utasítás szerint: "A pontos mérési eredmények érdekében a mérési értékeket állandó hidratáltsági feltételek mellett kell meghatározni. Természetes folyamatnak tekinthető a test víztartalmának napközbeni és éjszakai ingadozása. A testösszetétel-elemzés eredményeire a test víztartalmának minden jelentős változása hatással lehet. Hosszabb alvást követően teste például hajlamos lesz a dehidratáltságra. A kiadós étekezés, alkohol fogyasztás, menstruáció, betegség, testmozgás és fürdés ugyancsak hidratáltság-ingadozásokat eredményezhet. A mérési adatok megbízhatósága érdekében fontos, hogy mindig ugyanabban a napszakban használja a testösszetétel-elemző eszközt. Erre a célra a vacsora előtti időszakot javasoljuk."
Namármost mindjár két dolgot is fel tudok hozni az ilyen irányú általánosítás ellen.
Először is: ezek szerint én egyáltalán nem vagyok dehidratáltságra hajlamos, mert nem ismerem a "hosszabb alvás" fogalmát.
Másodszor: sajnos nem tudom értelmezni a "vacsora előtti időszak" kifejezést sem.
Tudom, hogy ez kötözködés, meg hogy más, normális emberek tudják, hogy mi az, sőt aktívan be is építik az életükbe mindkettőt... az én problémám nem is az, hogy ők hogy csinálják, mert hiszen nekik legalább van egy támpont, hogy mikor mérjék meg magukat. Sén??
Így hát ad hoc módon minden nap másik időpontban állok rá azokra a bizonyos "rozsdamentes acélból készült elektródákra". Majd csak kisül valami belőle! :)
Mindazonáltal a dolog szolgáltat némi derűt az amúgy adatoktól és mérőszámoktól mentes (hihi) hétköznapjaimban.
Ajánlom a módszert mindenkinek, aki már tényleg nem tud mit kezdeni magával. :)
Szept-ember
Hm-hm... ködös, esős, hűvös, összebújós őszi este... Chopin és Merlot... jól elvoltunk kettecskén: én és a könyvem.
Az sem javított a hangulatomon, hogy a mai óra elmaradt. Természetesen a rossz időre hivatkozva. Aggasztó.
Kitartóan azt remélem, hogy az univerzum is úgy gondolja: kell nekem az a jogsi még ebben a szezonban!
Kis emlékként a nyárból megmutatom Nektek a rózsaszíneket:
Talán emlékeztek még a szürkékre és a kékekre... nem gondoltam, hogy ebből a látképből még többet is ki lehet hozni. Pedig hétfőn hajnalban megtörtént. Tetszésemre. :)
Az sem javított a hangulatomon, hogy a mai óra elmaradt. Természetesen a rossz időre hivatkozva. Aggasztó.
Kitartóan azt remélem, hogy az univerzum is úgy gondolja: kell nekem az a jogsi még ebben a szezonban!
Kis emlékként a nyárból megmutatom Nektek a rózsaszíneket:
Talán emlékeztek még a szürkékre és a kékekre... nem gondoltam, hogy ebből a látképből még többet is ki lehet hozni. Pedig hétfőn hajnalban megtörtént. Tetszésemre. :)
Back to 250
Állítólag (Attila szerint!) minden szuper és nagyon magabiztos vagyok (-nak tűnök!) ebben a kategóriában.
Attól még el kell ismernem: az a másfél hét kihagyás megtette "áldásos" hatását.
Jó, simán elindul.
Jó, arra megy, amerre én akarom.
Jó, megszűnt a lábletevés.
Jó, a nyolcasoknál már nem kell puskáznom (van ugyanis egy "puska bólyánk", amire ha ránézünk a kanyarban, tutira ki tudunk jönni belőle... de pssszt!).
Mégis: gáz egy óra alatt tízszer lefulladni... nemde?
Kis mentségként: nehéz ám két dolgot nyomni és kettőt húzni egyszerre... mindezt négy különböző végtaggal! :)
Arra már nem is akarok gondolni, hogy most jön a következő egy hét szünet... :(
Őszintén remélem, hogy hosszú, meleg őszünk lesz!!
Attól még el kell ismernem: az a másfél hét kihagyás megtette "áldásos" hatását.
Jó, simán elindul.
Jó, arra megy, amerre én akarom.
Jó, megszűnt a lábletevés.
Jó, a nyolcasoknál már nem kell puskáznom (van ugyanis egy "puska bólyánk", amire ha ránézünk a kanyarban, tutira ki tudunk jönni belőle... de pssszt!).
Mégis: gáz egy óra alatt tízszer lefulladni... nemde?
Kis mentségként: nehéz ám két dolgot nyomni és kettőt húzni egyszerre... mindezt négy különböző végtaggal! :)
Arra már nem is akarok gondolni, hogy most jön a következő egy hét szünet... :(
Őszintén remélem, hogy hosszú, meleg őszünk lesz!!
HannovExtra
Ahogy ígértem, kis ráadásként íme azok az érdekességek (természetesen össze-vissza), amik kamera elé kerültek az úton.
Először is a közelekdés a Maschsee-n - nem csak a megszokott alkalmatosságokkal: 
Majd egy "szék-ház"... vajon hogy kerültek ezek oda fel? A hely amúgy egy kávézó-féleség (legalább is annak néz ki):
Megállít egy pillanatra a folyóparton Nádasdy János munkája is - "Az elesett művészek emlékére":
Aztán, ha már az összekevert állatoknál tartunk... nézzétek csak, mivel találkoztam az egyik üzlet kirakatában: 
Ahogy a múltkor az ízeltlábú sasnál, itt sem könnyű eldönteni, hogy egy zeráffal, vagy egy zsibrával állunk-e szemben... :)
Aztán, ha már az összekevert állatoknál tartunk... nézzétek csak, mivel találkoztam az egyik üzlet kirakatában: Ahogy a múltkor az ízeltlábú sasnál, itt sem könnyű eldönteni, hogy egy zeráffal, vagy egy zsibrával állunk-e szemben... :)A mai utolsó pedig... a kedvenceim: 
Forrest Veszprémben
Ez a világ másik szeglete igaz, de mivel ezen az oldalon kezdtem vezetni a futásaim eredményét, hát újra ide írok. Így is elfelejtettem dokumentálni párat a hónapban...
Lássuk hát a mait: 11,5 km - 1:02:24 (mínusz bő másfél perc a forgalom miatt).
Úgy érzem, ez egészen jó eredmény - főleg, hogy kontrolláltan, egyenletes tempóban történt. Ha a maradék 10 km-en is tudom tartani ezt a sebességet, nagyon büszke leszek magamra.
Találtam egy megfelelő segítséget - egy tuti zenét - hozzá. A ritmusa pont megfelelő a számomra kényelmes futáshoz... és csak tizenegyszer kell meghallgatnom, hogy a célba érjek.
Egyelőre hadd titkolózzam ezzel kapcsolatban picit. Egy hét múlva leleplezem Nektek.
Lássuk hát a mait: 11,5 km - 1:02:24 (mínusz bő másfél perc a forgalom miatt).
Úgy érzem, ez egészen jó eredmény - főleg, hogy kontrolláltan, egyenletes tempóban történt. Ha a maradék 10 km-en is tudom tartani ezt a sebességet, nagyon büszke leszek magamra.
Találtam egy megfelelő segítséget - egy tuti zenét - hozzá. A ritmusa pont megfelelő a számomra kényelmes futáshoz... és csak tizenegyszer kell meghallgatnom, hogy a célba érjek.
Egyelőre hadd titkolózzam ezzel kapcsolatban picit. Egy hét múlva leleplezem Nektek.
Ismerd meg...
ezúttal Hannovert.
Délután autós városnézésen voltunk. Igazán kedves és lényegre törő ismertetőt kaptunk rövid idő alatt.
Íme egy még tömörebb összefoglaló Nektek - mindenféle koncepció és a teljesség igénye nélkül - képekben.
Kezdjük a kilátással az ablakomból - a kilencedikről (!):
Nem valami sokat mondó, igaz? Pedig ez a látszólag szürke, kocka házakból és unalmas utcákból álló város valójában gyönyörűségeket rejt!
Herrenhausen Garten
Berggarten
Maschsee
Altstadt (Óváros)
Marktkirche
Neues Rathaus (Új városháza)
Staatsoper (Operaház)
Tor des Marstalls (A hercegi istálló kapuja)
Természetesen ez csak egy ici-pici részlete a teljes valónak. Egy rakás nevezetesség mellett suhantunk el úgy, hogy nem volt lehetőségem róluk képet készíteni. Információt viszont bőven kaptunk mindenről. :) Remélem azért, hogy ennyivel is sikerült érzékeltetni, milyen szépségeket is tartogat a látogatónak ez a város.
Igen, helyes az észrevétel: munkáról nem beszéltem. Azt elég volt átélnem. Felteszem, lesz még lehetőségem beszámolni róla.
A kedves és vicces érdekességeket pedig (mert azok is vannak ám) meghagyom későbbre. Nem kell mindig minden poént egyszerre lelőni!
Nyaff
Nem szeretek hotelban lakni!
Nem szeretem, ha akkurátusan összehajtogatják a pizsimet... ha méret szerint rendezik az arckrémjeimet... ha gondosan az éjjeliszekrény széléhez igazítják a könyvem gerincét... 
Fáradt vagyok.
Nem szeretem, ha akkurátusan összehajtogatják a pizsimet... ha méret szerint rendezik az arckrémjeimet... ha gondosan az éjjeliszekrény széléhez igazítják a könyvem gerincét... Fáradt vagyok.Szeretnék egy kuckót... ami az enyém.
HannOver
Röpke 12 óra vonatút, telefonkonferenciák, levelezés és a szokásos hétfői intézkedés végeztével: megérkeztünk...
Azt kell, hogy mondjam, ez most nem a szokásos hétfő esti fáradtság itt rajtam. Reggel pedig egy újabb izgalmas nap vár ránk.
Jó pihenést hát mindenkinek!
Vigyázz Forrest, jön a kanyar!
Ma végre sikerült magam tartani a tervhez!
Emélkeztek? 1 rutin óra - 1 óra futás.
Hajnalban kibumliztam a világ hátsó végére, kicsit el is késtem, mégis én voltam az első.
Sebaj, Attila így is örült nekem... én meg azoknak a gyönyörű motoroknak! ;)
Néhány kör "egyes-kettes-hármas" után egy órán át róttam alapjáraton a nyolcasokat, hallgattam az "itt szorítsd, ezzel tartsd, arra dőlj" technikát és megtudtam, hogy "Amikor gyorsasági motorozni fogsz, akkor ezt meg azt kell majd máshogy csinálni...!"
Hm. Ott azért még nem tartunk! :)
Ezt követte aztán egy zűrös nap, egy telko a buszon munkába menet, még egy megérkezvén, két maratoni megbeszélés, kétszáz megválaszolandó e-mail, még egy telko, még egy kis elintézni való... mindezt egyre fájóbb fejjel, egyre kaparóbb torokkal, egyre görcsösebben beosztott energiával.
De egy jó cápához méltón nincs megállás!
Konstatáltam, hogy már megint összetűzésem támadt a fizikával... adtam is magamnak fél órát ennek kianalizálására, aztán futócipőt húztam és nyakamba vettem a várost - a másik vége irányába.
Jelentem, megvolt a két kör! Idő: 1:11:43 (mínusz kerek 4 perc a pirosban)
Viszont - bár nehezemre esik ilyesmit írásba adni - egyre jobban gyanakszom, hogy ez mégsem egész 15 km... Ahhoz túl jó időt teljesítek.
Most már igazán kerítenem kéne valami mérő-alkalmatosságot!
Elég sűrű volt a mai program, de még mindig gyerek az idő... kúrálgatom kicsit a megfázásomat, újra belevetem magam Leni történetébe aztán egyszer csak jön az Álommanó.
Csak azért vagyok gondban egy picit, mert holnap elég szellősen járnak majd a buszok... és már megint korán kell kelnem, hogy időben beérjek dolgozni... :(
Bizony-bizony. Ave német munkarend!
Nektek jó hétvégét!
Emélkeztek? 1 rutin óra - 1 óra futás.
Hajnalban kibumliztam a világ hátsó végére, kicsit el is késtem, mégis én voltam az első.
Sebaj, Attila így is örült nekem... én meg azoknak a gyönyörű motoroknak! ;)
Néhány kör "egyes-kettes-hármas" után egy órán át róttam alapjáraton a nyolcasokat, hallgattam az "itt szorítsd, ezzel tartsd, arra dőlj" technikát és megtudtam, hogy "Amikor gyorsasági motorozni fogsz, akkor ezt meg azt kell majd máshogy csinálni...!"
Hm. Ott azért még nem tartunk! :)
Ezt követte aztán egy zűrös nap, egy telko a buszon munkába menet, még egy megérkezvén, két maratoni megbeszélés, kétszáz megválaszolandó e-mail, még egy telko, még egy kis elintézni való... mindezt egyre fájóbb fejjel, egyre kaparóbb torokkal, egyre görcsösebben beosztott energiával.
De egy jó cápához méltón nincs megállás!
Konstatáltam, hogy már megint összetűzésem támadt a fizikával... adtam is magamnak fél órát ennek kianalizálására, aztán futócipőt húztam és nyakamba vettem a várost - a másik vége irányába.
Jelentem, megvolt a két kör! Idő: 1:11:43 (mínusz kerek 4 perc a pirosban)
Viszont - bár nehezemre esik ilyesmit írásba adni - egyre jobban gyanakszom, hogy ez mégsem egész 15 km... Ahhoz túl jó időt teljesítek.
Most már igazán kerítenem kéne valami mérő-alkalmatosságot!
Elég sűrű volt a mai program, de még mindig gyerek az idő... kúrálgatom kicsit a megfázásomat, újra belevetem magam Leni történetébe aztán egyszer csak jön az Álommanó.
Csak azért vagyok gondban egy picit, mert holnap elég szellősen járnak majd a buszok... és már megint korán kell kelnem, hogy időben beérjek dolgozni... :(
Bizony-bizony. Ave német munkarend!
Nektek jó hétvégét!
125 vs. 250
Ennek a bejegyzésnek igazából tegnap kellett volna elkészülnie.
Hiszen az ominózus váltás akkor reggel történt.
Vége az automata váltós szlalomozásoknak, kezdjük hát a bal láb-bal kéz, jobb láb-jobb kéz kombinációt.
Grrr.
Ez így leírva biztos nagyon furán fog hangzani, de amikor hallasz valahol elhaladni egy hangos gépet... és esetleg azt gondolod, hogy "francba, milyen idegesítő ez a zaj"... mindez eszedbe sem jut amikor alattad adja ugyanezt a hangot és az egész gyomrod beleremeg: Wooo-Hooo.
Repesve várom a holnapi benzingőzös reggelt! ;)
Hiszen az ominózus váltás akkor reggel történt.
Vége az automata váltós szlalomozásoknak, kezdjük hát a bal láb-bal kéz, jobb láb-jobb kéz kombinációt.
Grrr.
Ez így leírva biztos nagyon furán fog hangzani, de amikor hallasz valahol elhaladni egy hangos gépet... és esetleg azt gondolod, hogy "francba, milyen idegesítő ez a zaj"... mindez eszedbe sem jut amikor alattad adja ugyanezt a hangot és az egész gyomrod beleremeg: Wooo-Hooo.
Repesve várom a holnapi benzingőzös reggelt! ;)
Rain-Forrest
Esik.
Nem mondom, nagyon vártam már erre. A ma délelőtti kis futó zápor jó fülledtté varázsolta az amúgy is meleg levegőt. Az egész napot az a várakozás töltötte be, hogy "valami jön... vihar lesz".
Hát most itt van.
Egyetlen negatívumot tudok felhozni "ellene": futás közben eredt el.
Bár az elején még azt hittem, menni fog ez szakadó esőben is; be kell látnom, a természet győzött, s már megint jól félbe vágta a küzdelmeimet.
Két kör a terv. Mondom, 2 O!
De ha egyszer én vagyok puhány, máskor meg az időjárás tesz keresztbe, nehezen lesz ebből bármi is.
Jó-jó, íme az eredmény: 7,5 km - 35:30 (-2) perc.
Ebben az időben amúgy mi mást lehetne csinálni, mint takarítani?
Habár már jó ideje ablakot kéne pucolnom... ami ugye esőben kivitelezhetetlen.
Marad hát a többi.
Amire kész leszek, talán kezdhetem is az egészet előről - egy másik városban. :)
Nem mondom, nagyon vártam már erre. A ma délelőtti kis futó zápor jó fülledtté varázsolta az amúgy is meleg levegőt. Az egész napot az a várakozás töltötte be, hogy "valami jön... vihar lesz".
Hát most itt van.
Egyetlen negatívumot tudok felhozni "ellene": futás közben eredt el.
Bár az elején még azt hittem, menni fog ez szakadó esőben is; be kell látnom, a természet győzött, s már megint jól félbe vágta a küzdelmeimet.
Két kör a terv. Mondom, 2 O!
De ha egyszer én vagyok puhány, máskor meg az időjárás tesz keresztbe, nehezen lesz ebből bármi is.
Jó-jó, íme az eredmény: 7,5 km - 35:30 (-2) perc.
Ebben az időben amúgy mi mást lehetne csinálni, mint takarítani?
Habár már jó ideje ablakot kéne pucolnom... ami ugye esőben kivitelezhetetlen.
Marad hát a többi.
Amire kész leszek, talán kezdhetem is az egészet előről - egy másik városban. :)
Veszélyes
... lássuk csak a mai nap összegzését:
1. Veszélyes letenni a lábad a földre, hiszen annak a motoron a helye - ugyebár.
2. Veszélyes gumikesztyű nélkül a legerősebb zsíroldót használni.
3. Veszélyes a sör-vodka redbull-vodka redbull-sör párosítás.
4. Veszélyes hajnal kettőkor varga bélest enni.
5. Veszélyes, hogy mindez mennyire jól esett! :)
S időközben péntek 13. lett... és ezzel együtt három éves lettem.
Folytassam?
Majd holnap!
Jó éjszakát Mindenkinek!
1. Veszélyes letenni a lábad a földre, hiszen annak a motoron a helye - ugyebár.
2. Veszélyes gumikesztyű nélkül a legerősebb zsíroldót használni.
3. Veszélyes a sör-vodka redbull-vodka redbull-sör párosítás.
4. Veszélyes hajnal kettőkor varga bélest enni.
5. Veszélyes, hogy mindez mennyire jól esett! :)
S időközben péntek 13. lett... és ezzel együtt három éves lettem.
Folytassam?
Majd holnap!
Jó éjszakát Mindenkinek!
Fél-Forrest
Már megint nem sikerült... és a fáradtság kerekedett felül.
Ezt utálom a fizikában: kevésszer hagyja magát legyőzni. Pedig én tényleg mindent elkövetek néha...
Vegyük először is azt az elhatározást, hogy naponta futok.... aztán mindjárt mondjunk is le róla.
Aztán itt a másik: mi szerint, mivel hétfőn csak egy kört tettem meg, ma kettő az adag. Ühüm. Ma is felettébb örültem annak az egynek, amit nevezzünk (következetesen) 7,5 km-nek.
Ami egy kis elégtétellel tölt el az az, hogy azért valamennyit sikerült javítanom az időmön: 35:47 (-2) sikeredett ma este.
Igen, tudom.
Ha néha rendesen aludnék... mondjuk..., biztos jobban menne ez is.
Ha végre erőt vennék magamon és NULLA cigit szívnék el naponta, még egy lapáttal rátenne a sikerre.
Ha... ha... ha.
Haha.
Ennyire azért ne szaladjunk előre! :)
Ezt utálom a fizikában: kevésszer hagyja magát legyőzni. Pedig én tényleg mindent elkövetek néha...
Vegyük először is azt az elhatározást, hogy naponta futok.... aztán mindjárt mondjunk is le róla.
Aztán itt a másik: mi szerint, mivel hétfőn csak egy kört tettem meg, ma kettő az adag. Ühüm. Ma is felettébb örültem annak az egynek, amit nevezzünk (következetesen) 7,5 km-nek.
Ami egy kis elégtétellel tölt el az az, hogy azért valamennyit sikerült javítanom az időmön: 35:47 (-2) sikeredett ma este.
Igen, tudom.
Ha néha rendesen aludnék... mondjuk..., biztos jobban menne ez is.
Ha végre erőt vennék magamon és NULLA cigit szívnék el naponta, még egy lapáttal rátenne a sikerre.
Ha... ha... ha.
Haha.
Ennyire azért ne szaladjunk előre! :)
50 vs. 125
Hadd ne fejtsem ki hosszan...
Aki teheti próbálja ki.
Semmi extra, csak néhány köbcenti többlet... de a különbség: valami álom!
Most aztán már igazán epedve várom azt az ominózus ötszázat! :)
Aki teheti próbálja ki.
Semmi extra, csak néhány köbcenti többlet... de a különbség: valami álom!
Most aztán már igazán epedve várom azt az ominózus ötszázat! :)
Varázshétfő
Hosszú idő óta ez az első hétfő amire azt mondom: "Ez jó mulatság, férfi munka volt!"
A szokásos reggeli megbeszélések és ügyek után jött az "operatív hadvieslés"... egy kis ez, egy kis az, csak hogy senki ne unatkozzon és ne gondoljuk, hogy rendben megy bármi is.
Nem megy? Hát tegyük rendbe! Azt hiszem, ma is tettem ez irányban néhány sikeres lépést.
Mindezek után - Zsoltnak és Zsófinak hála - sikerült időben oda érnem a rutin pályára... ami - ugye mondanom sem kell - a világ másik végén van.
Jött a sok (már várt) kérdés: tudok-e biciklizni, ültem-e már motoron, vezettem-e már motort, stb, stb. Hm.
Robogó, 125, 250, 500... csak úgy röpködtek a számok a levegőben... én meg írtam bőszen az S-betűket az útra.
Nem mondom, hogy nem izgulok... azt sem, hogy nem félek. Végül is ez az egész többek közt a félelem-legyőzésről szól, vagy mi. De mégis: egy gondolat maradt a fejemben, amikor újra szilárd talajt fogott a lábam: MÉG!
Várom hát a holnapot... és az újabb kihívásokat!
Pár napja konstatáltam, hogy nincs már négy hetem sem... és nagyon le kéne tudni futni azt a 21 km-t.
Így aztán az új koncepció 1 rutin óra - 1 óra futás lett.
A mai penzum (kegyes voltam magamhoz) 1 kör volt (mondjuk, hogy 7,5 km), amit sikerült is 36:15 (-2) perc alatt teljesítenem.
Holnap már nem leszek ennyire elnéző, kétszer ennyi van betervezve.
Most aztán, mindezek után halálosan fáradtnak kéne lennem... de tele vagyok energiával, várom a holnapot (ami ugye KEDD) és még szívesen keresnék magamnak valami munkát...
Mégis: erőt veszek magamon... kiteregetek... talán még egy fejezetet engedélyezek magamnak Leni Gruyten életéből... aztán irány a pillák mögötti világ.
Pihenjetek Ti is!
Még jut néhány kihívás a hétre.
Szép álmokat!
A szokásos reggeli megbeszélések és ügyek után jött az "operatív hadvieslés"... egy kis ez, egy kis az, csak hogy senki ne unatkozzon és ne gondoljuk, hogy rendben megy bármi is.
Nem megy? Hát tegyük rendbe! Azt hiszem, ma is tettem ez irányban néhány sikeres lépést.
Mindezek után - Zsoltnak és Zsófinak hála - sikerült időben oda érnem a rutin pályára... ami - ugye mondanom sem kell - a világ másik végén van.
Jött a sok (már várt) kérdés: tudok-e biciklizni, ültem-e már motoron, vezettem-e már motort, stb, stb. Hm.
Robogó, 125, 250, 500... csak úgy röpködtek a számok a levegőben... én meg írtam bőszen az S-betűket az útra.
Nem mondom, hogy nem izgulok... azt sem, hogy nem félek. Végül is ez az egész többek közt a félelem-legyőzésről szól, vagy mi. De mégis: egy gondolat maradt a fejemben, amikor újra szilárd talajt fogott a lábam: MÉG!
Várom hát a holnapot... és az újabb kihívásokat!
Pár napja konstatáltam, hogy nincs már négy hetem sem... és nagyon le kéne tudni futni azt a 21 km-t.
Így aztán az új koncepció 1 rutin óra - 1 óra futás lett.
A mai penzum (kegyes voltam magamhoz) 1 kör volt (mondjuk, hogy 7,5 km), amit sikerült is 36:15 (-2) perc alatt teljesítenem.
Holnap már nem leszek ennyire elnéző, kétszer ennyi van betervezve.
Most aztán, mindezek után halálosan fáradtnak kéne lennem... de tele vagyok energiával, várom a holnapot (ami ugye KEDD) és még szívesen keresnék magamnak valami munkát...
Mégis: erőt veszek magamon... kiteregetek... talán még egy fejezetet engedélyezek magamnak Leni Gruyten életéből... aztán irány a pillák mögötti világ.
Pihenjetek Ti is!
Még jut néhány kihívás a hétre.
Szép álmokat!
További változások
A hétvége a megújulás jegyében telt.
Egy kis intézkedés itt, egy kis megbeszélés ott... Debrecen - Budapest - Veszprém - Budapest - Debrecen... hű, nagyon mozgalmas volt.
Új cipő, új dzseki, új szemkó... hmm, majd meglátjátok! :)
Tovább gyarapítottam az új gyűjteményemet is... erről majd később egy külön bejegyzésben.
Most megyek, várom még egy picit a hétfőt, aztán belevetem magam ezerrel... aztán - mivel nagyon izgalmas nap lesz - holnap arról is beszámolok Nektek.
Jó éjt!
Egy kis intézkedés itt, egy kis megbeszélés ott... Debrecen - Budapest - Veszprém - Budapest - Debrecen... hű, nagyon mozgalmas volt.
Új cipő, új dzseki, új szemkó... hmm, majd meglátjátok! :)
Tovább gyarapítottam az új gyűjteményemet is... erről majd később egy külön bejegyzésben.
Most megyek, várom még egy picit a hétfőt, aztán belevetem magam ezerrel... aztán - mivel nagyon izgalmas nap lesz - holnap arról is beszámolok Nektek.
Jó éjt!
A beszélő kutya
Ma reggel a 259. oldalon véget értek Jeromos kalandjai.
Sajnáltam.
Kevés olyan író létezik, aki egy művével ennyire le tud kötni; J.L. megint bizonyított. :)
Ajánlom mindenki figyelmébe.
A sztori izgis-emberevős... és persze hepiending. ;)
Sajnáltam.
Kevés olyan író létezik, aki egy művével ennyire le tud kötni; J.L. megint bizonyított. :)
Ajánlom mindenki figyelmébe.
A sztori izgis-emberevős... és persze hepiending. ;)
A mai penzum
Hm-hm... jobban kéne igyekezni.
Ma össz-vissz 7 km-re futotta az erőfeszítésemből. Az mondjuk igaz, hogy mindezt sikerült 34:43 perc alatt teljesítenem (- másfél perc a pirosban), de néha azért mégis erőt vesz rajtam a félelem: mi van ha négy hét múlva nem bírok háromszor ennyit futni?
Ez az időjárás amúgy teljesen kiábrándító.
Nem nagyon kell ahhoz megerőltetnie magát az embernek, hogy leizzadjon... fülledt és párás a levegő, alig van benne oxigén... hát csoda, hogy fél úton feladtam? :S
Hűvös szelet és esőt ide éjszakára, plííz!
Aztán felőlem akár jöhet is az ősz... :)
Ma össz-vissz 7 km-re futotta az erőfeszítésemből. Az mondjuk igaz, hogy mindezt sikerült 34:43 perc alatt teljesítenem (- másfél perc a pirosban), de néha azért mégis erőt vesz rajtam a félelem: mi van ha négy hét múlva nem bírok háromszor ennyit futni?
Ez az időjárás amúgy teljesen kiábrándító.
Nem nagyon kell ahhoz megerőltetnie magát az embernek, hogy leizzadjon... fülledt és párás a levegő, alig van benne oxigén... hát csoda, hogy fél úton feladtam? :S
Hűvös szelet és esőt ide éjszakára, plííz!
Aztán felőlem akár jöhet is az ősz... :)
Tádááám...
Éééés, sikerült!
Csak hogy valami kézzel fogható is legyen már ebben a kalandban.
Egy fejezet kipipálva. Véletlen vagy sem (bár én abban nem hiszek), az általam kitervelt augusztus másodikai időpont végül valóságot öltött és ma délelőtt sikeres kresz vizsgát tettem.
Nagyon izgalmas volt, sok tanulsággal szolgált.
Félelmetesnek tartom kicsit, hogy azok a fiatalok, akik tizenéves fejjel káromkodva hagyták el végül a helyiséget hamarosan talán velem egy úton fognak közlekedni...
Büszke vagyok azokra a lányokra (asszonyokra) akik család, gyerekek és munka mellett felnőtt fejjel végül úgy döntöttek, hogy szereznek egy jogosítványt maguknak. Tanulnak és izgulva ülnek az érintőképernyők mögé... s persze kitűnő eredménnyel vizsgáznak!
Margó, Anikó - RESPECT!
Nem tétlenkedtem, rögtön fel is hívtam jövendőbeli oktatómat és megbeszéltük az első órám időpontját... már csak néhányat kell aludni. :)
Addig pedig - az első sikereket megünnepelendő - bemutatom Nektek őt:
Csak hogy valami kézzel fogható is legyen már ebben a kalandban.Most már igazán alig várom a végét!
Holnap el is megyek magasszárú cipőt venni. ;)
Újra itt
Visszatértem hát.
Egy szép, élményekben dús, tanulságos, több szempontból is feledhetetlen héttel a hátam mögött.
Reggel újra indulhatnak a munkás hétköznapok.
Bármilyen furcsa is: várom már.
Egy szép, élményekben dús, tanulságos, több szempontból is feledhetetlen héttel a hátam mögött.
Reggel újra indulhatnak a munkás hétköznapok.
Bármilyen furcsa is: várom már.
Fáradt péntek
Tegnap ugyanazért nem készült bejegyzés, amiért ma is nehezen indultam neki: fáradt vagyok.
Az erőm utolsó tartalékait élem fel... meleg van és oxigén hiány... izzadás és rossz közérzet.
De azért történnek is dolgok. :)
Ma kaptam egy vizsgaidőpontot... amit azért nem írok ide le, mert félek, akkor valósággá válik.
Azt hiszem, ők úgy gondolták viccelek, amikor azt mondtam, hogy sietek és minél előbb szeretnék végezni.
Szóval reklamáltam.
Az eredménye az lett, hogy befizettem a vizsgadíjat... és remélem, hogy kapok egy új időpontot augusztus legelejére. (Én másodikát néztem ki magamnak! ;) )
Lesz most egy hetük kitalálni, hova tesznek ugyanis ezennel hivatalosan is megkezdődött a szabadságom. Egy hét Veszprém. Nagyon rám fér.
Úgyhogy megyek is, megnézem ma este milyen film megy a szemhéjam mögött... aztán holnap a nyakamba veszem az országot.
Vigyázzatok magatokra... egy hét múlva találkozunk! :)
Az erőm utolsó tartalékait élem fel... meleg van és oxigén hiány... izzadás és rossz közérzet.
De azért történnek is dolgok. :)
Ma kaptam egy vizsgaidőpontot... amit azért nem írok ide le, mert félek, akkor valósággá válik.
Azt hiszem, ők úgy gondolták viccelek, amikor azt mondtam, hogy sietek és minél előbb szeretnék végezni.
Szóval reklamáltam.
Az eredménye az lett, hogy befizettem a vizsgadíjat... és remélem, hogy kapok egy új időpontot augusztus legelejére. (Én másodikát néztem ki magamnak! ;) )
Lesz most egy hetük kitalálni, hova tesznek ugyanis ezennel hivatalosan is megkezdődött a szabadságom. Egy hét Veszprém. Nagyon rám fér.
Úgyhogy megyek is, megnézem ma este milyen film megy a szemhéjam mögött... aztán holnap a nyakamba veszem az országot.
Vigyázzatok magatokra... egy hét múlva találkozunk! :)
Forrest és az odamondós nap
Van úgy néha, hogy felébredsz és tudod, hogy ma senki nem áll meg előtted...
Na nem úgy igazságtalanul, hanem tényszerűen: ha valakivel bajod van, megmondod. Nem kerülöd a konfliktust és rendet akarsz magad körül.
Szóval én ma egy ilyen napra ébredtem.
Tudom, hogy van, akinek nem esett jól a mai hangulatom. És azt is tudom, hogy sokkal többször kéne, hogy ilyen legyen. Bármilyen furán is hangzik: az ő érdekükben.
Az újoncainkat is meglátogattam. Nagyon aranyosak. Még ott csillog a szemükben a kezdeti lelkesedés. A legtöbbjükön látszik, hogy jó úton haladnak, hogy megtalálják itt a számításukat.
Délután sietnem kellett: ma volt az x+3-dik...
Bármi lesz is, már csak egyszer megyek. Azt hiszem, nem nagyon kell félnem ennyi 74 pontos próbateszttel a hátam mögött.
Pénteken - akárhogy is -, de megíratom a papírokat. Ha pedig nem vizsgázhatok augusztus 2-án, nagyon morcos leszek.
Hát ki ér rá erre?!
Szóval aztán este fogtam ezt a sok érzést itt és elvittem őket futni.
Elég jó tempójúvá tették nekem az utat... amit nagyon élveztem.
A múltkor nagyjából lemértem kocsival a köröm hosszát: a lakástól a cégig jó erős 3,5 km (szerénységből nem mondok négyet) - meg ugye vissza (az egyetem felé kerülve).
Nna szóval ebből nyomtam le kettőt ma este 1:13:39 alatt (mínusz erős másfél perc piros lámpa).
Füstölt a talpam, szakadt rólam a víz, de most nagyon büszke vagyok magamra... akárhogy is.
Számomra ez rekord... és ne feledjük, már csak 6,5 hét a versenyig!
Most aztán megejtem a jól megérdemelt zuhanyzást és elteszem magam holnapra. Két nap még a hét... kell egy kis erő! :)
Hűvös éjjelt, szép álmokat mindenkinek!
Na nem úgy igazságtalanul, hanem tényszerűen: ha valakivel bajod van, megmondod. Nem kerülöd a konfliktust és rendet akarsz magad körül.
Szóval én ma egy ilyen napra ébredtem.
Tudom, hogy van, akinek nem esett jól a mai hangulatom. És azt is tudom, hogy sokkal többször kéne, hogy ilyen legyen. Bármilyen furán is hangzik: az ő érdekükben.
Az újoncainkat is meglátogattam. Nagyon aranyosak. Még ott csillog a szemükben a kezdeti lelkesedés. A legtöbbjükön látszik, hogy jó úton haladnak, hogy megtalálják itt a számításukat.
Délután sietnem kellett: ma volt az x+3-dik...
Bármi lesz is, már csak egyszer megyek. Azt hiszem, nem nagyon kell félnem ennyi 74 pontos próbateszttel a hátam mögött.
Pénteken - akárhogy is -, de megíratom a papírokat. Ha pedig nem vizsgázhatok augusztus 2-án, nagyon morcos leszek.
Hát ki ér rá erre?!
Szóval aztán este fogtam ezt a sok érzést itt és elvittem őket futni.
Elég jó tempójúvá tették nekem az utat... amit nagyon élveztem.
A múltkor nagyjából lemértem kocsival a köröm hosszát: a lakástól a cégig jó erős 3,5 km (szerénységből nem mondok négyet) - meg ugye vissza (az egyetem felé kerülve).
Nna szóval ebből nyomtam le kettőt ma este 1:13:39 alatt (mínusz erős másfél perc piros lámpa).
Füstölt a talpam, szakadt rólam a víz, de most nagyon büszke vagyok magamra... akárhogy is.
Számomra ez rekord... és ne feledjük, már csak 6,5 hét a versenyig!
Most aztán megejtem a jól megérdemelt zuhanyzást és elteszem magam holnapra. Két nap még a hét... kell egy kis erő! :)
Hűvös éjjelt, szép álmokat mindenkinek!
Ré, egy rét
Újra kedd.
Valami miatt szeretem a keddeket. Mondhatni, ez a hét napjai közül a kedvencem.
Nem tudnám megmondani az okát, hiszen semmilyen szempontból nem ideális nap... egyáltalán.
Nem tudnám megmondani az okát, hiszen semmilyen szempontból nem ideális nap... egyáltalán.
Nekem valamiért mégis kedves.
Aztán lehet, hogy a mai kedd csak azért volt ennyire szépséges a számomra, mert muszáj volt valami pozitív élményt találnom magamnak.
Vannak ilyen napok. Egyszer fent, egyszer lent.
Ma a lent jött... és az igazat megvallva még tart is, habár a kedd szép lassan kimegy alólam.
Egy szépséget viszont nem tudok nem megmutatni nektek: 
Szeretem a learatott mezőket... és a szalma illatát. El is raktároztam ma délután egy kis darabot belőle az emlékeimben.
Szeretem a learatott mezőket... és a szalma illatát. El is raktároztam ma délután egy kis darabot belőle az emlékeimben. Gondolnátok viszont, hogy a hátam mögött egy multi szuperszónikus irodaháza húzódik meg szerényen? Már csak egyet nem tudok eldönteni: mi a furcsább? Egy irodaház egy rét közepén... vagy egy rét egy irodaház körül?
Jó töprengést... és szép álmokat!
Kresz+2
Tudom, uncsi: de UNCSI! 
Akik egy héttel előttem kezdték, jövő hétfőn vizsgáznak. Most már én is nagyon izgatott vagyok ám... :)
Ma ezt produkáltam... kb. 10-szer egymás után... aztán úgy döntöttem, jobb nekem máshol:
Akik egy héttel előttem kezdték, jövő hétfőn vizsgáznak. Most már én is nagyon izgatott vagyok ám... :)
Kresz +1
Ezen is túl volnánk.
Már nem tudom, hogy ötödik, vagy hatodik... mivel a szerdait kihagytam - akkor épp a gyakorlatban alkalmaztam a szabályokat, idefelé.
Amikor az x+1-dik 72 pontos tesztemet írtam, kezdtem magam nagyon értelmetlenül érezni.
Jó. Persze, hasznos ez a dolog, meg minden. És aranyosak az emberek is a csoportban. DE... (ok, ilyen irányú panaszáradatot már olvashattatok itt, úgyhogy most megkíméllek tőle titeket)
Ma kaptam egy könyvet is.
Hmm... hátha lesznek benne olyan információk is, amiket ténylegesen hasznosíthatok.
Mert hogy a tesztekben olyan műszaki kérdések vannak, amilyenekkel az életben már soha többé nem találkozhatok.
Melleseleg hőgutát kaptam... úgyhogy most el is megyek valami hideg helyre... Jó éjt!
Viszlát holnap Budapesten! :)
Már nem tudom, hogy ötödik, vagy hatodik... mivel a szerdait kihagytam - akkor épp a gyakorlatban alkalmaztam a szabályokat, idefelé.
Amikor az x+1-dik 72 pontos tesztemet írtam, kezdtem magam nagyon értelmetlenül érezni.
Jó. Persze, hasznos ez a dolog, meg minden. És aranyosak az emberek is a csoportban. DE... (ok, ilyen irányú panaszáradatot már olvashattatok itt, úgyhogy most megkíméllek tőle titeket)
Ma kaptam egy könyvet is.
Hmm... hátha lesznek benne olyan információk is, amiket ténylegesen hasznosíthatok.
Mert hogy a tesztekben olyan műszaki kérdések vannak, amilyenekkel az életben már soha többé nem találkozhatok.
Melleseleg hőgutát kaptam... úgyhogy most el is megyek valami hideg helyre... Jó éjt!
Viszlát holnap Budapesten! :)
Neg.
Ez most egy olyan nap, amit nem igazán tartok megörökítendőnek.
Korán bementem dolgozni... aztán korán el is jöttem, hogy ne lássa senki a szenvedésemet.
Megejtettem egy fájón alapos (értsd: drága) "depi-vásárlást" és valóban jobban éreztem magam tőle. Na nem magától a vásárlástól, nem is attól, hogy a végén ki kellett fizetnem, ami bánatomban a kosárban landolt... hanem mert közben nem értem rá a gondolataimmal foglalkozni.
Futni kellett volna... volna... volna. Szép szó... én meg maradok puhány.
Mondom én, hogy semmi említésre méltó nem került a mai étlapra! ...
Korán bementem dolgozni... aztán korán el is jöttem, hogy ne lássa senki a szenvedésemet.
Megejtettem egy fájón alapos (értsd: drága) "depi-vásárlást" és valóban jobban éreztem magam tőle. Na nem magától a vásárlástól, nem is attól, hogy a végén ki kellett fizetnem, ami bánatomban a kosárban landolt... hanem mert közben nem értem rá a gondolataimmal foglalkozni.
Futni kellett volna... volna... volna. Szép szó... én meg maradok puhány.
Mondom én, hogy semmi említésre méltó nem került a mai étlapra! ...
Újra Debi
Véget ért az a hiperhosszú, másfél napos szabadságom, így visszatértem álmaim földjére.
Hosszú, unalmas és magányos volt az autópálya... sokat gondoltam rá, vajon milyen lenne a szalagkorlátnak ütközni... vagy belehajtani az előttem totyogókba... félelmetes.
Sok élmény, érzés, emlék született ez alatt a majd' két nap alatt... amik most újra feltöltötték egy kis időre a válságban lévő szeretet-készleteimet. Köszönöm mindenkinek, aki részese volt!
Ráadásul ma kihagytam a kreszt. Pedig ez már az ötödik lett volna. Szépen, lassan, megfontoltan a siker felé. Jó diákhoz híven azért odatelefonáltam, hogy ne számítsanak rám... mire közölték, hogy nem vesztek sokat, hiszen már úgyis van B-s jogsim, nem kell aggódnom.
Kérdem én: akkor minek egyáltalán bejárnom? Grrr...
S még egy adalék a mai naphoz:
szeretem a könyveket. Nagyon szeretem. Sok van belőlük.
Aztán időről időre eljön a nap, amikor kifejezetten az agyamra mennek: amikor a költöztetésükre kerül a sor. Mindig lenyűgöz a "tudás súlya"! :)
A mai nap viszont ezt is kipipáltam!
Az x+1. sikerélmény...
Hosszú, unalmas és magányos volt az autópálya... sokat gondoltam rá, vajon milyen lenne a szalagkorlátnak ütközni... vagy belehajtani az előttem totyogókba... félelmetes.
Sok élmény, érzés, emlék született ez alatt a majd' két nap alatt... amik most újra feltöltötték egy kis időre a válságban lévő szeretet-készleteimet. Köszönöm mindenkinek, aki részese volt!
Ráadásul ma kihagytam a kreszt. Pedig ez már az ötödik lett volna. Szépen, lassan, megfontoltan a siker felé. Jó diákhoz híven azért odatelefonáltam, hogy ne számítsanak rám... mire közölték, hogy nem vesztek sokat, hiszen már úgyis van B-s jogsim, nem kell aggódnom.
Kérdem én: akkor minek egyáltalán bejárnom? Grrr...
S még egy adalék a mai naphoz:
szeretem a könyveket. Nagyon szeretem. Sok van belőlük.
Aztán időről időre eljön a nap, amikor kifejezetten az agyamra mennek: amikor a költöztetésükre kerül a sor. Mindig lenyűgöz a "tudás súlya"! :)
A mai nap viszont ezt is kipipáltam!
Az x+1. sikerélmény...
Kresz IV, Forrest és a Vezér
Na igen.
Ettől féltem. Láncok, karok, csavarok, szelepek... Ki gondolta volna, hogy ennyi alkatrész van azon a kis helyen?!
De hát végül is ezt akartam, vagy nem?
Este leróttam a mai penitenciát, ami papíron 8 km volt.
Mivel semmi nincs, amivel lemérhetném, mennyi az annyi, csak saccolni tudok.
41 perc 32 másodperc (- 2 piros lámpa) jó tempóban - meg kell, hogy legyen.
Sokat töprengtem, milyen útvonalat válasszak magamnak... végül megtaláltam az ideális pályát: az Egyetem érintésével kilátogattam a "POP Corn"-hoz.
Ilyenkor már nincs az a nagy nyüzsgés arra felé, így egyedül az arcomnak csapódó ezernyi bogárral kellett megküzdenem az úton...
Még leszámolok pár félbe hagyott dologgal itt... aztán indulás Budapestre.
Vártok már? :)
Ettől féltem. Láncok, karok, csavarok, szelepek... Ki gondolta volna, hogy ennyi alkatrész van azon a kis helyen?!
De hát végül is ezt akartam, vagy nem?
Este leróttam a mai penitenciát, ami papíron 8 km volt.
Mivel semmi nincs, amivel lemérhetném, mennyi az annyi, csak saccolni tudok.
41 perc 32 másodperc (- 2 piros lámpa) jó tempóban - meg kell, hogy legyen.
Sokat töprengtem, milyen útvonalat válasszak magamnak... végül megtaláltam az ideális pályát: az Egyetem érintésével kilátogattam a "POP Corn"-hoz.
Ilyenkor már nincs az a nagy nyüzsgés arra felé, így egyedül az arcomnak csapódó ezernyi bogárral kellett megküzdenem az úton...
Még leszámolok pár félbe hagyott dologgal itt... aztán indulás Budapestre.
Vártok már? :)
Return to Loneliness
Szavak nélkül...
+ déja vu a zárakkal... de ezen már meg sem lepődtem.
Megérkeztem.
+ déja vu a zárakkal... de ezen már meg sem lepődtem.Megérkeztem.
Kresz III.
Bőszen strigulázok.
Ma a teherszállításon, a műszaki hibán, a baleseten és a vontatáson kívül csak gyakoroltunk.
Azt meg lehet otthon is.
Nem értem én ezt a rendszert... sok a rizsa.
Most már igazán kíváncsi lennék valamiféle "A-specifikus" témára is.
Pl. mik az új szabályok?
Mert hát eléggé fájt a szívem befizetni azt a két tizennégyezres csekket... de ha ezek után még a változásoknak is magam kell, hogy utána járjak, tényleg nem érte meg.
Akkor elég lenne, ha egyszerűen igazolnák nekem a szükséges óraszámot és vizsgára bocsátanának.
Nekik végül is tök mindegy.
Nekem meg nem annyira.
Ma a teherszállításon, a műszaki hibán, a baleseten és a vontatáson kívül csak gyakoroltunk.
Azt meg lehet otthon is.
Nem értem én ezt a rendszert... sok a rizsa.
Most már igazán kíváncsi lennék valamiféle "A-specifikus" témára is.
Pl. mik az új szabályok?
Mert hát eléggé fájt a szívem befizetni azt a két tizennégyezres csekket... de ha ezek után még a változásoknak is magam kell, hogy utána járjak, tényleg nem érte meg.
Akkor elég lenne, ha egyszerűen igazolnák nekem a szükséges óraszámot és vizsgára bocsátanának.
Nekik végül is tök mindegy.
Nekem meg nem annyira.
Blue Sky
Ahogy tegnap este "szürkék", úgy ma reggel "kékek" fogadtak, amikor kinéztem az ablakon: 
Bevallom, nem hittem el... pedig tegnap mindenki mondta: ma meleg lesz.
Bevallom, nem hittem el... pedig tegnap mindenki mondta: ma meleg lesz.Ki gondolta volna abban a szélben és latyakban?
Hiszen még hajnal egykor is szakadt, mintha dézsából öntenék. Reggel hatra meg, mintha meg sem történt volna: kék ég, napsütés, madárcsicsergés.
Félreértés ne essék: örültem neki.
Azok a kis cirógató arany napsugarak mindig hoznak magukkal egy jó adag pozitív energiát.
El is kel az most itt nálam.
Jó, hogy így indult a nap!
Kresz II.
Ezzel nem lehet betelni!
Ma megtanultunk megállni, várakozni, párhuzamosan közlekedni, besorolni, kanyarodni plusz az autóút és az autópálya különlegességeit.
Alig várom a többit! :)
Kulcsember lettem a csoportban, ugyanis összeállt bennük a kép, hogy ha én ezeket már mind végig csináltam egyszer, akkor esetleg hasznos tanácsokkal tudok szolgálni nekik is.
Hát persze!
Bár amikor elmagyaráztam, hogy a három úttestű útra az Andrássy út jó példa, mindannyian elég furcsán néztek.
De aztán ez a pár óra is eltelt hamar, még gyorsan tisztáztam, hogy nem Anikónak, hanem Áginak hívnak (fogalmam sincs, honnan szedhette a "tanító néni"... sokmindennek hívtak már, de Anikó még sosem voltam), aztán "haza" felé vettem az irányt.
Amikor kinéztem az utcára a szürke ezernyi árnyalatával találtam szemben magam.
Sajnos nem lett túl jó minőségű a kép, de azért megmutatom Nektek, mit látok az ablakomból:
Ímé a szocreál. S persze fontos információ, hogy a lejjebb említett "sacske" szobor ott bújik meg valahol a naaagy kék ház mögött.
Ma megtanultunk megállni, várakozni, párhuzamosan közlekedni, besorolni, kanyarodni plusz az autóút és az autópálya különlegességeit.
Alig várom a többit! :)
Kulcsember lettem a csoportban, ugyanis összeállt bennük a kép, hogy ha én ezeket már mind végig csináltam egyszer, akkor esetleg hasznos tanácsokkal tudok szolgálni nekik is.
Hát persze!
Bár amikor elmagyaráztam, hogy a három úttestű útra az Andrássy út jó példa, mindannyian elég furcsán néztek.
De aztán ez a pár óra is eltelt hamar, még gyorsan tisztáztam, hogy nem Anikónak, hanem Áginak hívnak (fogalmam sincs, honnan szedhette a "tanító néni"... sokmindennek hívtak már, de Anikó még sosem voltam), aztán "haza" felé vettem az irányt.
Amikor kinéztem az utcára a szürke ezernyi árnyalatával találtam szemben magam.
Sajnos nem lett túl jó minőségű a kép, de azért megmutatom Nektek, mit látok az ablakomból:
Ímé a szocreál. S persze fontos információ, hogy a lejjebb említett "sacske" szobor ott bújik meg valahol a naaagy kék ház mögött. Jó éjt mindenkinek!
Forrest és az ízelt lábú madár
Miután az éjjel viszonylag korán (értsd 1-kor) sikerült ágyba kerülnöm, ennek megfelelően négykor már ki is pattantak a szemeim.
Lehet tippelni mi ez.
Egy lópatájú szitakötő? Esetleg egy szöcske lábú sas?
Nem tudtam meg. Viszont szívesen beszélgetnék azzal az emberrel, akinek ez a fejéből kipattant.
No, megszólalt az ébresztőm. Itt az ideje elkezdeni a napot! ;)
Szép keddet mindenkinek!
Egy darabig küzdöttem az álommanóval, aztán úgy gondoltam, találok én ennél értelmesebb elfoglaltságot is.
Így hát, összekötvén a kellemeset a hasznossal futócipőt húztam és elindultam a hajnali csendben felfedezni a környéket.
Kb. 22 és fél percet futottam, ez az én átlagos tempómmal úgy 4 és fél km-t jelent.
Nagyon jól esett... csak így a dolgok végeztével le kell, hogy vonjak pár hasznos tanulságot:
1. ha ismeretlen környéken futsz, mindig vigyél magaddal térképet vagy legalább is egy busz bérletet, hogy haza tudj jutni.
2. esetleg az sem hátrány, ha olyan időben indulsz el otthonról, amikor mások is vannak az utcán és meg tudod kérdezni, merre a haza.
3. ha az előzők nem teljesültek, akkor legalább legyen valami fogalmad arról, hogy mi a csapásirány... nézz ki magadnak egy magas házat, ilyesmi (erre felé úgysincs nagy szintkülönbség, elég messziről látszanak a dolgok).
Rajtam az utóbbi segített... de azért összességében véve egész jól megoldottam a dolgot - és csak egy pillanatra ijedtem meg.
Ráadásul még haszna is volt. Nézzétek, mivel találkoztam az úton:
Lehet tippelni mi ez.Egy lópatájú szitakötő? Esetleg egy szöcske lábú sas?
Nem tudtam meg. Viszont szívesen beszélgetnék azzal az emberrel, akinek ez a fejéből kipattant.
No, megszólalt az ébresztőm. Itt az ideje elkezdeni a napot! ;)
Szép keddet mindenkinek!
Kresz a lelke mindennek
Na de ennyire, kérem szépen?
Uuuncsiii!
A csoportban egyedül nekem van jogsim, a "tanító néni" tollba mondja a szabályokat és az átlagéletkor messze alul múlja az enyémet...
Persze valamit valamiért!
Új élet, új jelszó:
LÉGY ÖNMAGAD, GYŐZD LE A FÉLELMEIDET, VÁLTSD VALÓRA AZ ÁLMAIDAT!
Ezért igazán nem sok az a két hét kresz tanfolyam. Ugye?
Uuuncsiii!
A csoportban egyedül nekem van jogsim, a "tanító néni" tollba mondja a szabályokat és az átlagéletkor messze alul múlja az enyémet...
Persze valamit valamiért!
Új élet, új jelszó:
LÉGY ÖNMAGAD, GYŐZD LE A FÉLELMEIDET, VÁLTSD VALÓRA AZ ÁLMAIDAT!
Ezért igazán nem sok az a két hét kresz tanfolyam. Ugye?
Más
Ért valaki közületek a HTML-hez?
Leírom a kínomat - bár semmi köze Debihez -, hátha tudtok nekem segíteni.
Nem vagyok egy IT guru és nagyon büszke vagyok magamra, hogy teljesen egyedül jöttem rá valamire. Történetesen arra, hogy a fenti "About" és "Contact" linkeket hogyan lehet aktiválni.
Egy bajom van már csak velük: csakis akkor működnek, ha közvetlenül a főoldalról kerülnek megnyitásra, egymás közt valahogy nem "átjárhatók".
Tutira van valami módszer, amivel meg lehet változtatni a sablon HTML kódját és működni fog a varázslat.
Hm? Ötlet? Valaki?
Leírom a kínomat - bár semmi köze Debihez -, hátha tudtok nekem segíteni.
Nem vagyok egy IT guru és nagyon büszke vagyok magamra, hogy teljesen egyedül jöttem rá valamire. Történetesen arra, hogy a fenti "About" és "Contact" linkeket hogyan lehet aktiválni.
Egy bajom van már csak velük: csakis akkor működnek, ha közvetlenül a főoldalról kerülnek megnyitásra, egymás közt valahogy nem "átjárhatók".
Tutira van valami módszer, amivel meg lehet változtatni a sablon HTML kódját és működni fog a varázslat.
Hm? Ötlet? Valaki?
Zárak
Újra itt"hon".
Azt reméltem, hogy a röpke hat és fél óra utazás után a mai nap már nem tud semmiféle meglepetést nyújtani.
Tévedtem.
Ne felejtsük el, hogy ez Debrecen...
Valami gond lehet a kapucsengő paneljével.
Már a múlt héten is nagyon kellett igyekeznem, hogy a megfelelő helyen érintsem meg a számokat, hogy jól vegye be a kapukódot.
Hát ez most vagy tíz percen keresztül sehogy sem akart összejönni. Nem tudom, ez alatt hány lakót csöngettem fel... hát végül feladtam.
Van egy kulcsom a hátsó kiskapuhoz, gondoltam, akkor ott próbálok szerencsét.
Ühüm. A kulcs nyitja ugyan a kiskaput, de a gondos kezek, akik összeválogatták a kulcscsomómat a hátsó ajtóról megfeledkeztek. Ugyanígy a főkapuról is persze.
Visszaballagtam hát a ház elé, gondoltam, valahogy mégis csak be kéne jutni... és adok még egy esélyt a kapucsengőnek.
Csodák csodája, bevette a kódot.
Ideje is volt, mert majd' bepis...
De ezzel még nincs ám vége.
Az is nagyon meglepett, hogy a lakás ajtajának a zárjait pillanatok alatt ki tudtam nyitni. Az eddigi alkalmakkor nem kis erőfeszítés volt, hogy a heveder kulcsát úgy tudjam a zárba dugni, hogy az el is bírjon fordulni. Nna, ez most ment, mint a karikacsapás.
Gondom jelen esetben az ajtó belülről történő bezárásával akadt...
Nem is értem... milyen nap van ma?
A függetlenségé... ha-ha... de ennek azért nem kéne azt jelentenie, hogy a zárhatatlanságé is.
Nemde?
Azt reméltem, hogy a röpke hat és fél óra utazás után a mai nap már nem tud semmiféle meglepetést nyújtani.
Tévedtem.
Ne felejtsük el, hogy ez Debrecen...
Valami gond lehet a kapucsengő paneljével.
Már a múlt héten is nagyon kellett igyekeznem, hogy a megfelelő helyen érintsem meg a számokat, hogy jól vegye be a kapukódot.
Hát ez most vagy tíz percen keresztül sehogy sem akart összejönni. Nem tudom, ez alatt hány lakót csöngettem fel... hát végül feladtam.
Van egy kulcsom a hátsó kiskapuhoz, gondoltam, akkor ott próbálok szerencsét.
Ühüm. A kulcs nyitja ugyan a kiskaput, de a gondos kezek, akik összeválogatták a kulcscsomómat a hátsó ajtóról megfeledkeztek. Ugyanígy a főkapuról is persze.
Visszaballagtam hát a ház elé, gondoltam, valahogy mégis csak be kéne jutni... és adok még egy esélyt a kapucsengőnek.
Csodák csodája, bevette a kódot.
Ideje is volt, mert majd' bepis...
De ezzel még nincs ám vége.
Az is nagyon meglepett, hogy a lakás ajtajának a zárjait pillanatok alatt ki tudtam nyitni. Az eddigi alkalmakkor nem kis erőfeszítés volt, hogy a heveder kulcsát úgy tudjam a zárba dugni, hogy az el is bírjon fordulni. Nna, ez most ment, mint a karikacsapás.
Gondom jelen esetben az ajtó belülről történő bezárásával akadt...
Nem is értem... milyen nap van ma?
A függetlenségé... ha-ha... de ennek azért nem kéne azt jelentenie, hogy a zárhatatlanságé is.
Nemde?
Úton
Az utóbbi időben újra lételememmé vált az utazás.
Innen oda, onnan ide... nincs megállás, újra út közben a legjobb.
Az olyan "apró" részletek, hogy mi lesz, amikor megérkeztem, kezdenek jelentéktelenné válni.
Ez sok mindenre megtanítja az embert.
Például olyanokra, hogy mik azok a dolgok, amiket nem kell minden áron magaddal vinni... vagy, hogy nagyon becsüld meg a barátaidat... ilyesmi.
Így hát szeretném itt is megköszönni mindazok barátságát és segítségét akik így fogadnak el, ahogy vagyok, akármilyennek is látszom most ebben a fejetlenségben!
Innen oda, onnan ide... nincs megállás, újra út közben a legjobb.
Az olyan "apró" részletek, hogy mi lesz, amikor megérkeztem, kezdenek jelentéktelenné válni.
Ez sok mindenre megtanítja az embert.
Például olyanokra, hogy mik azok a dolgok, amiket nem kell minden áron magaddal vinni... vagy, hogy nagyon becsüld meg a barátaidat... ilyesmi.
Így hát szeretném itt is megköszönni mindazok barátságát és segítségét akik így fogadnak el, ahogy vagyok, akármilyennek is látszom most ebben a fejetlenségben!
Üdv itthon...otthon...útközben...
Úgy éreztem, valami látványos dologgal kéne megünnepelni, hogy lokációt váltottam.
Ez a hely erre pont megfelelőnek bizonyul.
Üdvözöllek Benneteket az én aktuális valóságomban, valahol félúton a világ két vége közt.
Csapjunk hát a közepébe...
Ez a hely erre pont megfelelőnek bizonyul.
Üdvözöllek Benneteket az én aktuális valóságomban, valahol félúton a világ két vége közt.
Csapjunk hát a közepébe...
