Íme hát, itt vagyok ismét.
Tartozom Nektek egy utolsó bejegyzéssel, s egyben bejelentéssel.
A blogolást ettől a naptól kezdve ITT folytatom.
Ez a hely itt megmarad emlékül, hiszen az az időszak, amikor létre jött nagyon nehéz és egyben nagyon szép is volt az életemben.
Új bejegyzés viszont már nem kerül ezen túl ide. Ha úgy gondoljátok érdemes, várlak Benneteket az új helyen.
Szép hajnalt Nektek! :)
Ihlettelenség...
Sajnos nem jön a várva várt ihlet, hogy egy igazán ütős "Good Bye" bejegyzést írjak...
Pedig többek közt tartozom az elmúlt hetek csodás eseményeivel.
Jövök hamar, megígérem!!
Addig is vigyázzatok Magatokra!
Pedig többek közt tartozom az elmúlt hetek csodás eseményeivel.
Jövök hamar, megígérem!!
Addig is vigyázzatok Magatokra!
Vége
Hát ez is eljött.
Szerda délután a vizsgabiztos bácsi a következő szavakkal búcsúzott el tőlünk:
"Gratulálok, mindkettejük vizsgája sikeres. Vigyázzanak magukra, mert még csak most jön a java!"
Nagyon furcsa érzés ez most. Én. Egyedül. Nagy motorral.
Mondtam is az oktatómnak, hogy nagyon fog hiányozni, hogy valaki folyamatosan duruzsol a fülembe... és hát ugye megszűnik az a biztonságérzet is, hogy valaki követ kocsival, minden mozdulatomra figyel és megvéd, ha baj van... már amennyire lehetséges.
Ráadásul most jön a tél... tavasszal kezdődik majd minden előről. Minden esetre most még egy értelmet talált a tavasz-várás. :)
Addig is jöhentek a "téli" sportok.
Már érkezett néhány ajánlat: merülés palackkal... síelés... squash... falmászás. Nem mondom, mind elég érdekes! Hamarosan dönteni is fogok, és a lista még mindig nem került lezárásra. :)
De előbb jön még pár elintézni való.
Hamarosan erről is kerül ide néhány info... de most megyek és átadom magam a csapatépítésnek.
Szép hétvégét!
Szerda délután a vizsgabiztos bácsi a következő szavakkal búcsúzott el tőlünk:
"Gratulálok, mindkettejük vizsgája sikeres. Vigyázzanak magukra, mert még csak most jön a java!"
Nagyon furcsa érzés ez most. Én. Egyedül. Nagy motorral.
Mondtam is az oktatómnak, hogy nagyon fog hiányozni, hogy valaki folyamatosan duruzsol a fülembe... és hát ugye megszűnik az a biztonságérzet is, hogy valaki követ kocsival, minden mozdulatomra figyel és megvéd, ha baj van... már amennyire lehetséges.
Ráadásul most jön a tél... tavasszal kezdődik majd minden előről. Minden esetre most még egy értelmet talált a tavasz-várás. :)
Addig is jöhentek a "téli" sportok.
Már érkezett néhány ajánlat: merülés palackkal... síelés... squash... falmászás. Nem mondom, mind elég érdekes! Hamarosan dönteni is fogok, és a lista még mindig nem került lezárásra. :)
De előbb jön még pár elintézni való.
Hamarosan erről is kerül ide néhány info... de most megyek és átadom magam a csapatépítésnek.
Szép hétvégét!
Lassan itt a vége...
Nagy nehezen ez is eljött. Küszöbön az idő, hogy végre jogosítvány-tulajdonos legyek.
Már csak ötöt kell aludni a forgalmi vizsgámig.
Ezzel a tudattal viszont ismét itt a para is: csak sikerüljön!
Meglepő, hogy milyen biztonságban érzem magam vezetés közben... tényleg nem hittem volna, hogy egyszer ez az idő is eljön.
Nem mondom, ez az időjárás nem könnyíti meg a dolgomat... mégis egyre jobban érzem mikor, mit, hogyan kell tenni.
Leszámítva persze a mai kalandomat...
(Remélem, a szüleimnek nem jut eszébe elolvasni ezt a bejegyzést!)
Nem akartam elöl menni. Így is eléggé frusztrál, hogy "valaki" kocsival követ, figyel és folyamatosan duruzsol a fülembe (úgy, hogy nem szólhatok vissza...), nem volt kedvem még ahhoz is, hogy én legyek az a béna, aki legelöl elrontja a dolgokat.
De így utólag belegondolva, talán mégis csak elsőnek jobb lenni.
Bevallom, nem figyeltem. Épp azon aggódtam, hogy 50-nel megyünk, az ujjaim már teljesen el vannak gémberedve, esélyem sincs kifújni az orromat, hideg az aszfalt, hideg a gumi... szóval mindennel el voltam foglalva, ami az adott helyzetben veszélyes lehet, kivéve azzal, hogy mi is az adott helyzet: egy zebra gyalogossal a hátán.
Mire felocsúdtam, már csak az előttem haladó féklámpáját láttam világítani... amire a normális reakció persze az volt, hogy én is tövig nyomtam a féket.
Ámde, a feljebb vázolt a körülmények hatására... szegény motor erre egy hatalmas csikorgással, csúszással, billegéssel reagált... és volt egy pillanat, amikor nem hittem, hogy időben meg tudok állni... főleg függőleges helyzetben. A fülemben meg csak ment a megnyugtató "azonnal szállj le a fékről, el fogsz esni, vigyááázz!!!"
Hát ezt most megúsztam.
Ami furcsa, hogy egyáltalán nem estem pánikba... teljes megdöbbenésemre (azt az egyetlen pillanatot kivéve) végig totálisan biztonságban éreztem magam és csak utólag, kb. 500 méterrel később kezdett el picit gyorsabban verni a szívem.
Minden esetre levontam az esetből a megfelelő tanulságot.
Nem sok lehetőségem van már szerdáig "edzeni".
Aztán meg jön a tél... ami valószínűleg sok munkával és utazással, kevés szabadidővel fog telni.
Már most alig várom a tavaszt... és a langyos szembeszelet két keréken! :)
Addig pedig... azt hiszem itt az ideje találni magamnak egy nem kevésbé extrém "téli" sportot.
Esetleg valami jó ötlet?
A futást nem ér mondani, az természetesen jön minden mennyiségben! :)
Már csak ötöt kell aludni a forgalmi vizsgámig.
Ezzel a tudattal viszont ismét itt a para is: csak sikerüljön!
Meglepő, hogy milyen biztonságban érzem magam vezetés közben... tényleg nem hittem volna, hogy egyszer ez az idő is eljön.
Nem mondom, ez az időjárás nem könnyíti meg a dolgomat... mégis egyre jobban érzem mikor, mit, hogyan kell tenni.
Leszámítva persze a mai kalandomat...
(Remélem, a szüleimnek nem jut eszébe elolvasni ezt a bejegyzést!)
Nem akartam elöl menni. Így is eléggé frusztrál, hogy "valaki" kocsival követ, figyel és folyamatosan duruzsol a fülembe (úgy, hogy nem szólhatok vissza...), nem volt kedvem még ahhoz is, hogy én legyek az a béna, aki legelöl elrontja a dolgokat.
De így utólag belegondolva, talán mégis csak elsőnek jobb lenni.
Bevallom, nem figyeltem. Épp azon aggódtam, hogy 50-nel megyünk, az ujjaim már teljesen el vannak gémberedve, esélyem sincs kifújni az orromat, hideg az aszfalt, hideg a gumi... szóval mindennel el voltam foglalva, ami az adott helyzetben veszélyes lehet, kivéve azzal, hogy mi is az adott helyzet: egy zebra gyalogossal a hátán.
Mire felocsúdtam, már csak az előttem haladó féklámpáját láttam világítani... amire a normális reakció persze az volt, hogy én is tövig nyomtam a féket.
Ámde, a feljebb vázolt a körülmények hatására... szegény motor erre egy hatalmas csikorgással, csúszással, billegéssel reagált... és volt egy pillanat, amikor nem hittem, hogy időben meg tudok állni... főleg függőleges helyzetben. A fülemben meg csak ment a megnyugtató "azonnal szállj le a fékről, el fogsz esni, vigyááázz!!!"
Hát ezt most megúsztam.
Ami furcsa, hogy egyáltalán nem estem pánikba... teljes megdöbbenésemre (azt az egyetlen pillanatot kivéve) végig totálisan biztonságban éreztem magam és csak utólag, kb. 500 méterrel később kezdett el picit gyorsabban verni a szívem.
Minden esetre levontam az esetből a megfelelő tanulságot.
Nem sok lehetőségem van már szerdáig "edzeni".
Aztán meg jön a tél... ami valószínűleg sok munkával és utazással, kevés szabadidővel fog telni.
Már most alig várom a tavaszt... és a langyos szembeszelet két keréken! :)
Addig pedig... azt hiszem itt az ideje találni magamnak egy nem kevésbé extrém "téli" sportot.
Esetleg valami jó ötlet?
A futást nem ér mondani, az természetesen jön minden mennyiségben! :)
Legek...
Pénteken, amint kiléptem a munkahelyem kapuján csodás látvány fogadott.
Nem egy átlagos hét volt, nem kevés kihívással, egy nagy adag hétvégeváró fáradtsággal, de ez a kép mégis mosolyt csalt az arcomra: 
Jó volt így útra kelni. :)
Jó volt így útra kelni. :)Ismét mozgalmas két napnak nézek elébe. Szép hétvégét mindenkinek!
Fete, Fete
Az elmúlt néhány napban nem éreztem magamban semmilyen irodalmi hajlamot... de aztán annyi minden történt, hogy ezt most már igazán meg kell örökítenem!
Talán megbocsátjátok majd, hogy ez most nem a legütősebb fogalmazvány. :)
Kezdjük mindjárt a keddnél.
Mert hát a keddek már csak olyanok ugye, hogy az ember tudja, mit várhat tőlük. Bár ez reggel még nem volt annyira egyértelmű. Szeles volt, és hűvös... sehol egy kis napfény. Délutánra aztán kitett magáért az idő... de akkor meg itt belül kezdett beborulni picit: elfogyott az energiám... kínzott a vizsgadrukk.
Valahogy aztán mégis sikerült elkerülnöm, hogy izgalmamban leájuljak a motorról... így lehet, hogy most a hátam mögött tudhatok egy sikeres rutin vizsgát. :)
S ha már vizsga, mint olyan, illik megünnepelni. Mivel mással, mint egy jó zenével!
Egész úton hazafelé... mosolyogva. :)
Aztán jött a java.
Estére meghívtam "a krémet". Jöttek is sokan, 15-en ültük körbe a kisasztalt, amire egy "házi Oktoberfest" összes kellékét felhalmoztuk. Volt ott sör meg virsli, móka, kacagás... Zoli még a gitározással is megpróbálkozott. :)
Jó hangulatú este volt, köszönöm Nektek, srácok!!
És mivel ma reggel konstatálnom kellett, hogy még mindig tele van a hűtő a rengeteg ezzel-azzal... azt hiszem, találnunk kéne egy alkalmat, hogy a maradékot is elpusztíthassuk.
Szóval egy ilyen keddel mögöttem sikerült elég fáradtan ébrednem.
Gyorsan lenyomtam a reggeli rutint (egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetve a regenerálásra) és elsiettem a "második otthonomba".
Az egész nap várakozással telt: az első órám a forgalomban egyre csak közeledett.
Ennek aztán a fele sem tréfa! Újra sikerült eléggé beparáztatnom magam.
Egész eddig könnyű volt: szépen, biztonságosan a bólyák között. Egyszer sem mentem többel 40-nél, azt is csak a gyors körnek abban a bizonyos három másodpercében, közvetlenül az "intenzív fékezés" fejezet előtt.
Na, most aztán hajrá!
Az igazat megvallva eléggé ideges vagyok. Persze, bárki gondolhatja azt, hogy tökéletes nyolcast kanyarítok a pályára, szóval megy ez nekem... de amikor autók vannak, meg táblák, lámpák és gyalogosok, az már egyáltalán nem ugyanolyan.
A félelmem forrása a rutintalanságom: néha még azt sem tudom, hol találom a váltót... és akkor még arra is figyeljek, hogy a zebra előtt ne rongyoljak bele az előttem haladó farába!
Vajon mennyi időnek kell eltelnie, amire biztonságban érzem majd magam? :S
Mindent összevetve Attila szerint egész jó kis első óra volt... folyt. ma este.
Kicsit összezavarodtam itt az idő tényezőn.
Amikor ezt a bejegyzést elkezdtem, még javában szerda volt... időközben szépen átcsorogtunk a csütörtökbe.
Megyek és kipróbálom, hátha tudok aludni.
Viszlát holnap (vagyis ma)!
Talán megbocsátjátok majd, hogy ez most nem a legütősebb fogalmazvány. :)
Kezdjük mindjárt a keddnél.
Mert hát a keddek már csak olyanok ugye, hogy az ember tudja, mit várhat tőlük. Bár ez reggel még nem volt annyira egyértelmű. Szeles volt, és hűvös... sehol egy kis napfény. Délutánra aztán kitett magáért az idő... de akkor meg itt belül kezdett beborulni picit: elfogyott az energiám... kínzott a vizsgadrukk.
Valahogy aztán mégis sikerült elkerülnöm, hogy izgalmamban leájuljak a motorról... így lehet, hogy most a hátam mögött tudhatok egy sikeres rutin vizsgát. :)
S ha már vizsga, mint olyan, illik megünnepelni. Mivel mással, mint egy jó zenével!
Egész úton hazafelé... mosolyogva. :)
Aztán jött a java.
Estére meghívtam "a krémet". Jöttek is sokan, 15-en ültük körbe a kisasztalt, amire egy "házi Oktoberfest" összes kellékét felhalmoztuk. Volt ott sör meg virsli, móka, kacagás... Zoli még a gitározással is megpróbálkozott. :)
Jó hangulatú este volt, köszönöm Nektek, srácok!!
És mivel ma reggel konstatálnom kellett, hogy még mindig tele van a hűtő a rengeteg ezzel-azzal... azt hiszem, találnunk kéne egy alkalmat, hogy a maradékot is elpusztíthassuk.
Szóval egy ilyen keddel mögöttem sikerült elég fáradtan ébrednem.
Gyorsan lenyomtam a reggeli rutint (egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetve a regenerálásra) és elsiettem a "második otthonomba".
Az egész nap várakozással telt: az első órám a forgalomban egyre csak közeledett.
Ennek aztán a fele sem tréfa! Újra sikerült eléggé beparáztatnom magam.
Egész eddig könnyű volt: szépen, biztonságosan a bólyák között. Egyszer sem mentem többel 40-nél, azt is csak a gyors körnek abban a bizonyos három másodpercében, közvetlenül az "intenzív fékezés" fejezet előtt.
Na, most aztán hajrá!
Az igazat megvallva eléggé ideges vagyok. Persze, bárki gondolhatja azt, hogy tökéletes nyolcast kanyarítok a pályára, szóval megy ez nekem... de amikor autók vannak, meg táblák, lámpák és gyalogosok, az már egyáltalán nem ugyanolyan.
A félelmem forrása a rutintalanságom: néha még azt sem tudom, hol találom a váltót... és akkor még arra is figyeljek, hogy a zebra előtt ne rongyoljak bele az előttem haladó farába!
Vajon mennyi időnek kell eltelnie, amire biztonságban érzem majd magam? :S
Mindent összevetve Attila szerint egész jó kis első óra volt... folyt. ma este.
Kicsit összezavarodtam itt az idő tényezőn.
Amikor ezt a bejegyzést elkezdtem, még javában szerda volt... időközben szépen átcsorogtunk a csütörtökbe.
Megyek és kipróbálom, hátha tudok aludni.
Viszlát holnap (vagyis ma)!
Moonlight Sonata
Gyönyörű telihold van ma éjjel...
(Csak sajnos az adott eszközökkel nem lehet igazán szép képet készíteni róla.)
(Csak sajnos az adott eszközökkel nem lehet igazán szép képet készíteni róla.) Amolyan magamba fordulós hangulatom van ma. Amikor mindenki hiányzik, mégsem vagyok kíváncsi senkire sem.
Ezerféle emlékkép cikázik át az agyamon percenként... csak ülök itt és kartotékozom őket. Egyet jobbra, a másikat balra...
Most nem tudom folytatni, ne haragudjatok...
Könnyű álmot kívánok mindannyiótoknak!
Konkrét
Végre valami pontos info a további fejleményekről: szeptember 28 - rutin vizsga.
Nem mondom, remeg a gyomrom, ha rá gondolok... de igazából csak két dolog miatt:
1. legyen olyan jó idő, amilyen csak lehet!
2. olyan bénának tartom a műszaki részt... az egész színjáték, hogy "most megnézem a kerekeket, ilyennek kell lenni, meg olyannak... kipróbálom a féket; ok, fog... bekapcsolom a lámpát; jééé, világít..." valahogy annyira idegen tőlem!
Sebaj, azt a pár percet valahogy kibírom majd mégis! A lényeg, hogy haladjunk! :)
Jaa, ígértem amúgy, hogy beszámolok majd a hétvége eseményeiről.
Hm. Semmi extra... a várakozásokkal ellentétben.
Csütörtökön vissza Budapestre, kis ez-az... nap vége.
Pénteken reggel eső, dugó, banki ügyek... munka, megbeszélés, utána járás, elintézés, orvosi vizsgálat, stb.
Ja, említettem, hogy pénteken szabin voltam? :)
De azért mégis csak megérte, mert az üzemorvos megállapította, hogy egészségesebb már nem is lehetnék, csak a stressz-tesztem lett egy ponttal több, mint a normális.
Meg is kérdezték: "Tudunk esetleg valamit segíteni?" Hm.
A hétvége további részét a szüleimnél töltöttem. Jó volt! Már nem is tudom, mikor voltam ott utoljára 2 napot egyfolytában. Még gombázni is elmentünk... kalandoztunk egy nagyot erdőn-mezőn és nem mellesleg szép zsákmánnyal tértünk haza. :)
Mindent összevetve tuti kis hétvége volt ez... még akkor is, ha az utazásból már igen-igen elegem van. Most is megtettem vagy 1000 kilómétert egy hétvége alatt... hatalmas táskákkal felszerelve, kocsival, vonattal, tömegközlekedéssel... Nagyon fárasztó ez az élet így!
De sebaj! Minden rendben!
Holnap kedd lesz! :)
Jó éjt addig is!
Nem mondom, remeg a gyomrom, ha rá gondolok... de igazából csak két dolog miatt:
1. legyen olyan jó idő, amilyen csak lehet!
2. olyan bénának tartom a műszaki részt... az egész színjáték, hogy "most megnézem a kerekeket, ilyennek kell lenni, meg olyannak... kipróbálom a féket; ok, fog... bekapcsolom a lámpát; jééé, világít..." valahogy annyira idegen tőlem!
Sebaj, azt a pár percet valahogy kibírom majd mégis! A lényeg, hogy haladjunk! :)
Jaa, ígértem amúgy, hogy beszámolok majd a hétvége eseményeiről.
Hm. Semmi extra... a várakozásokkal ellentétben.
Csütörtökön vissza Budapestre, kis ez-az... nap vége.
Pénteken reggel eső, dugó, banki ügyek... munka, megbeszélés, utána járás, elintézés, orvosi vizsgálat, stb.
Ja, említettem, hogy pénteken szabin voltam? :)
De azért mégis csak megérte, mert az üzemorvos megállapította, hogy egészségesebb már nem is lehetnék, csak a stressz-tesztem lett egy ponttal több, mint a normális.
Meg is kérdezték: "Tudunk esetleg valamit segíteni?" Hm.
A hétvége további részét a szüleimnél töltöttem. Jó volt! Már nem is tudom, mikor voltam ott utoljára 2 napot egyfolytában. Még gombázni is elmentünk... kalandoztunk egy nagyot erdőn-mezőn és nem mellesleg szép zsákmánnyal tértünk haza. :)
Mindent összevetve tuti kis hétvége volt ez... még akkor is, ha az utazásból már igen-igen elegem van. Most is megtettem vagy 1000 kilómétert egy hétvége alatt... hatalmas táskákkal felszerelve, kocsival, vonattal, tömegközlekedéssel... Nagyon fárasztó ez az élet így!
De sebaj! Minden rendben!
Holnap kedd lesz! :)
Jó éjt addig is!
250 vs. 500
Yess! Ezt akartam! Végre, végre!
Jó-jó, persze vannak azért nehézségek... szó szerint.
Ez a gép ugyanis vagy 40 kilóval több, mint a "kis" Honda, amin eddig ültem. Ide kell aztán combizom, amikor az ember véletlenül (!) hozzáér kanyarban az első fékhez... :S
Előny viszont, hogy alacsonyabb valamivel, szóval a kisméretű lányoknak is leér róla a lába. Ezt kifejezetten élvezem, mert nem valami kellemes lábujjhegyen landolni.
És hát a gázkar... nna, az a legfélelmetesebb. Gondolatra működik ugyanis.
Vagyis... hát nem tudom, hogy igazából mi mozgatja, mert az tuti, hogy nem az én kezem. Hiszen már akkor a kör felénél járok, amikor még csak azt tervezem, hogy el kéne indulni.
Naggyon hátborzongató élmény! :)
Holnap újabb randi. Hmm, alig várom!
Van még viszont tennivalóm bőven, amíg odajutunk.
Óra után az első utam a vasútállomásra visz ugyanis. Megyek haza!
Szóval mosás, pakolás, készülődés... kijut ma estére bőven.
Sűrű lesz ez a hétvége... lesz miről beszámolnom utána, azt hiszem. :)
Jó pihenést hát mindnyájatoknak!
Jó-jó, persze vannak azért nehézségek... szó szerint.
Ez a gép ugyanis vagy 40 kilóval több, mint a "kis" Honda, amin eddig ültem. Ide kell aztán combizom, amikor az ember véletlenül (!) hozzáér kanyarban az első fékhez... :S
Előny viszont, hogy alacsonyabb valamivel, szóval a kisméretű lányoknak is leér róla a lába. Ezt kifejezetten élvezem, mert nem valami kellemes lábujjhegyen landolni.
És hát a gázkar... nna, az a legfélelmetesebb. Gondolatra működik ugyanis.
Vagyis... hát nem tudom, hogy igazából mi mozgatja, mert az tuti, hogy nem az én kezem. Hiszen már akkor a kör felénél járok, amikor még csak azt tervezem, hogy el kéne indulni.
Naggyon hátborzongató élmény! :)
Holnap újabb randi. Hmm, alig várom!
Van még viszont tennivalóm bőven, amíg odajutunk.
Óra után az első utam a vasútállomásra visz ugyanis. Megyek haza!
Szóval mosás, pakolás, készülődés... kijut ma estére bőven.
Sűrű lesz ez a hétvége... lesz miről beszámolnom utána, azt hiszem. :)
Jó pihenést hát mindnyájatoknak!
Hajrá két keréken!
Újra kedd.
A nap hozta a szokásos "formáját". Még mindig szeretem a keddeket. :)
Sok-sok nyitott kérdés került megválaszolásra, de még mindig nem értem a lista végére... és még mindig nem bírtam behozni magam.
Sebaj, holnap is nap lesz!
Délután aztán - másfél hét után először -, újra motorra szálltam.
Nem volt túl jó előérzetem... egészen addig, amíg a két térdem nem a tankot szorította úgy éreztem, semmi nem fog menni, mindent elfelejtettem, nagy beégés lesz a mutatvány, kezdhetem elölről az egészet.
Mégis: nagy meglepetésemre - és megkönnyebbülésemre - nem így lett!
Sőt! Végre maximálisan magabiztosnak éreztem magam, minden jól ment, az összes kör irányjelzéssel, hátra nézéssel, a megfelelő sebességgel, extrákkal megspékelve.
Ha belegondolok, hogy ha nincs ez a bő két hét kihagyás, már rég a forgalomban lennék... :(
Néha úgy tűnik, hogy csak nyújtjuk a dolgot, mint a rétestésztát, amíg aztán szépen lassan kivonul alólunk a motoros-szezon én meg itt maradok "félbe hagyva".
Persze lehet örülni a kis dolgoknak: holnap reggel végre újra szintet ugrok. Minden hátráltató tényező ellenére végre csak eljött a pillanat, hogy még egyet kerekítsünk azon a köbcenti-számon. Hm, de várom már! Hadd érezzem végre "felnőttnek" magam! :)
Minden esetre megpróbálom bevetni az összes "túlvilági" összeköttetésemet... hogy idén nagyon-nagyon hosszú, finom langyos őszünk legyen, kevés esővel persze. (Volt már abból az idén elég!)
Fiúk, lányok!
Szurkoljatok velem együtt a jó időért! :)
A nap hozta a szokásos "formáját". Még mindig szeretem a keddeket. :)
Sok-sok nyitott kérdés került megválaszolásra, de még mindig nem értem a lista végére... és még mindig nem bírtam behozni magam.
Sebaj, holnap is nap lesz!
Délután aztán - másfél hét után először -, újra motorra szálltam.
Nem volt túl jó előérzetem... egészen addig, amíg a két térdem nem a tankot szorította úgy éreztem, semmi nem fog menni, mindent elfelejtettem, nagy beégés lesz a mutatvány, kezdhetem elölről az egészet.
Mégis: nagy meglepetésemre - és megkönnyebbülésemre - nem így lett!
Sőt! Végre maximálisan magabiztosnak éreztem magam, minden jól ment, az összes kör irányjelzéssel, hátra nézéssel, a megfelelő sebességgel, extrákkal megspékelve.
Ha belegondolok, hogy ha nincs ez a bő két hét kihagyás, már rég a forgalomban lennék... :(
Néha úgy tűnik, hogy csak nyújtjuk a dolgot, mint a rétestésztát, amíg aztán szépen lassan kivonul alólunk a motoros-szezon én meg itt maradok "félbe hagyva".
Persze lehet örülni a kis dolgoknak: holnap reggel végre újra szintet ugrok. Minden hátráltató tényező ellenére végre csak eljött a pillanat, hogy még egyet kerekítsünk azon a köbcenti-számon. Hm, de várom már! Hadd érezzem végre "felnőttnek" magam! :)
Minden esetre megpróbálom bevetni az összes "túlvilági" összeköttetésemet... hogy idén nagyon-nagyon hosszú, finom langyos őszünk legyen, kevés esővel persze. (Volt már abból az idén elég!)
Fiúk, lányok!
Szurkoljatok velem együtt a jó időért! :)
Visszatérés
Alig telt bele 9 nap, újra itt vagyok hát!
Azt, hogy mennyit és milyen körülmények között utaztam ezért, arról most ne is beszéljünk!
A lényeg, hogy kezdődhetnek megint a munkás hétköznapok, a napirend, a (hiper)aktivitás.
Tutira beletelik talán egy egész nap is, amire végig rágom magam a múlt heti olvasatlan leveleimen és elmaradt tennivalóimon.
Valahol fel kell venni a fonalat! :)
Jöhet újra a motorozás... a futások - igaz megfogadtam, hogy most hetekig egy lépést nem futok, de annyira hiányzik, hogy nem bírom tovább!
Rám is fér már, hogy újra viszonylagos normalitásban teljenek a napok!
Üdv hát újra, Debi!
Holnap reggel találkozunk! :)
Azt, hogy mennyit és milyen körülmények között utaztam ezért, arról most ne is beszéljünk!
A lényeg, hogy kezdődhetnek megint a munkás hétköznapok, a napirend, a (hiper)aktivitás.
Tutira beletelik talán egy egész nap is, amire végig rágom magam a múlt heti olvasatlan leveleimen és elmaradt tennivalóimon.
Valahol fel kell venni a fonalat! :)
Jöhet újra a motorozás... a futások - igaz megfogadtam, hogy most hetekig egy lépést nem futok, de annyira hiányzik, hogy nem bírom tovább!
Rám is fér már, hogy újra viszonylagos normalitásban teljenek a napok!
Üdv hát újra, Debi!
Holnap reggel találkozunk! :)
7vége: Forrest célba ér
Tehát ahogy ígértem - íme az elmúlt hétvége eseményei (nem, Gyé, nem arról szól, amire Te számítottál!)
Jelentem: megtörtént! Legyőztem "A" távot!
A körülmények nem voltak épp a legszerencsésebbek, mégis (vagy talán épp ezért) büszke vagyok magamra.
Nem mondom, az időmön eléggé meglátszott, hogy kissé "nyúzott" voltam: 2:09:33 lett az eredmény. De bárhogy is éreztem magam, semmi pénzért nem hagytam volna ki a versenyt, hiszen már nagyon rég óta készültem erre a megmérettetésre.
S aki esetleg kíváncsi lenne a titok nyitjára: hogyan? - annak elárulom: e nélkül nem ment volna:
Jelentem: megtörtént! Legyőztem "A" távot!
A körülmények nem voltak épp a legszerencsésebbek, mégis (vagy talán épp ezért) büszke vagyok magamra.
Nem mondom, az időmön eléggé meglátszott, hogy kissé "nyúzott" voltam: 2:09:33 lett az eredmény. De bárhogy is éreztem magam, semmi pénzért nem hagytam volna ki a versenyt, hiszen már nagyon rég óta készültem erre a megmérettetésre.S aki esetleg kíváncsi lenne a titok nyitjára: hogyan? - annak elárulom: e nélkül nem ment volna:
Ez úton is köszönet Lászlónak a (nem szándékos) segítségért! :)
Düsseldorf
Újra Deutschland... ismét tizenórányi vonat úttal a hátam mögött. 
Ráadásul minket is fotózott "valaki", ahogy elhagytuk a pályaudvart:
Most pedig újra élvezhetem pár napig a hotelfílinget... 
Jó éjszakát hát mindenkinek otthon is!
P.S. Tudom ám, hogy tartozom az elmúlt hétvége eseményeivel és a múlt heti titok leleplezésével! Pótlás a hét folyamán. ;)
Ráadásul minket is fotózott "valaki", ahogy elhagytuk a pályaudvart:Most pedig újra élvezhetem pár napig a hotelfílinget... Jó éjszakát hát mindenkinek otthon is!P.S. Tudom ám, hogy tartozom az elmúlt hétvége eseményeivel és a múlt heti titok leleplezésével! Pótlás a hét folyamán. ;)
Poz.
Ezt a bejegyzést Gyének szeretném ajánlani, akit sokkol, ha valaki a problémáiról ír a blogjában. :)
Ahogy a csütörtökök általában - ellentétben a keddekkel - ez a mai nem az én napomnak indult...
Van, hogy az ember nem tudja magában tartani a szeméből kitörni készülő vizet... és amikor ez nyilvános helyen történik még el is szégyelli magát.
De mindenre van segítség!
Jelen esetben a mi Tudorunk erősített meg lélekben, imígyen "szólván":
"Never apologize for showing feeling. When you do so, you apologize for the truth."
(Benjamin Disraeli)
Köszöntem a támogatását, de azért mégis csak felvettem a "business-arcomat", biztos ami biztos.
Ez a vízháztartás dolog amúgy felettébb furcsa és izgalmas téma.
Vettem például nem rég egy csodamérleget, ami ha ráállok, mindent megmond rólam: csonttömeget, testzsírszázalékot, a testben lévő víz százalékos arányát (már maga a megfogalmazás is hátborzongató), hogy karcsú, normális, enyhén, vagy esetleg nagy mértékben túlsúlyos vagyok-e, a becsült napi kalóriaigényemet (ami szerinte közelít az 1800-hoz; hát van egy rémképem magamról olyan életmód mellett)... ja, és persze mellesleg testsúlyt is mér.
De a lényeg: nem mindegy, mikor áll rá az ember!
A használati utasítás szerint: "A pontos mérési eredmények érdekében a mérési értékeket állandó hidratáltsági feltételek mellett kell meghatározni. Természetes folyamatnak tekinthető a test víztartalmának napközbeni és éjszakai ingadozása. A testösszetétel-elemzés eredményeire a test víztartalmának minden jelentős változása hatással lehet. Hosszabb alvást követően teste például hajlamos lesz a dehidratáltságra. A kiadós étekezés, alkohol fogyasztás, menstruáció, betegség, testmozgás és fürdés ugyancsak hidratáltság-ingadozásokat eredményezhet. A mérési adatok megbízhatósága érdekében fontos, hogy mindig ugyanabban a napszakban használja a testösszetétel-elemző eszközt. Erre a célra a vacsora előtti időszakot javasoljuk."
Namármost mindjár két dolgot is fel tudok hozni az ilyen irányú általánosítás ellen.
Először is: ezek szerint én egyáltalán nem vagyok dehidratáltságra hajlamos, mert nem ismerem a "hosszabb alvás" fogalmát.
Másodszor: sajnos nem tudom értelmezni a "vacsora előtti időszak" kifejezést sem.
Tudom, hogy ez kötözködés, meg hogy más, normális emberek tudják, hogy mi az, sőt aktívan be is építik az életükbe mindkettőt... az én problémám nem is az, hogy ők hogy csinálják, mert hiszen nekik legalább van egy támpont, hogy mikor mérjék meg magukat. Sén??
Így hát ad hoc módon minden nap másik időpontban állok rá azokra a bizonyos "rozsdamentes acélból készült elektródákra". Majd csak kisül valami belőle! :)
Mindazonáltal a dolog szolgáltat némi derűt az amúgy adatoktól és mérőszámoktól mentes (hihi) hétköznapjaimban.
Ajánlom a módszert mindenkinek, aki már tényleg nem tud mit kezdeni magával. :)
Ahogy a csütörtökök általában - ellentétben a keddekkel - ez a mai nem az én napomnak indult...
Van, hogy az ember nem tudja magában tartani a szeméből kitörni készülő vizet... és amikor ez nyilvános helyen történik még el is szégyelli magát.
De mindenre van segítség!
Jelen esetben a mi Tudorunk erősített meg lélekben, imígyen "szólván":
"Never apologize for showing feeling. When you do so, you apologize for the truth."
(Benjamin Disraeli)
Köszöntem a támogatását, de azért mégis csak felvettem a "business-arcomat", biztos ami biztos.
Ez a vízháztartás dolog amúgy felettébb furcsa és izgalmas téma.
Vettem például nem rég egy csodamérleget, ami ha ráállok, mindent megmond rólam: csonttömeget, testzsírszázalékot, a testben lévő víz százalékos arányát (már maga a megfogalmazás is hátborzongató), hogy karcsú, normális, enyhén, vagy esetleg nagy mértékben túlsúlyos vagyok-e, a becsült napi kalóriaigényemet (ami szerinte közelít az 1800-hoz; hát van egy rémképem magamról olyan életmód mellett)... ja, és persze mellesleg testsúlyt is mér.
De a lényeg: nem mindegy, mikor áll rá az ember!
A használati utasítás szerint: "A pontos mérési eredmények érdekében a mérési értékeket állandó hidratáltsági feltételek mellett kell meghatározni. Természetes folyamatnak tekinthető a test víztartalmának napközbeni és éjszakai ingadozása. A testösszetétel-elemzés eredményeire a test víztartalmának minden jelentős változása hatással lehet. Hosszabb alvást követően teste például hajlamos lesz a dehidratáltságra. A kiadós étekezés, alkohol fogyasztás, menstruáció, betegség, testmozgás és fürdés ugyancsak hidratáltság-ingadozásokat eredményezhet. A mérési adatok megbízhatósága érdekében fontos, hogy mindig ugyanabban a napszakban használja a testösszetétel-elemző eszközt. Erre a célra a vacsora előtti időszakot javasoljuk."
Namármost mindjár két dolgot is fel tudok hozni az ilyen irányú általánosítás ellen.
Először is: ezek szerint én egyáltalán nem vagyok dehidratáltságra hajlamos, mert nem ismerem a "hosszabb alvás" fogalmát.
Másodszor: sajnos nem tudom értelmezni a "vacsora előtti időszak" kifejezést sem.
Tudom, hogy ez kötözködés, meg hogy más, normális emberek tudják, hogy mi az, sőt aktívan be is építik az életükbe mindkettőt... az én problémám nem is az, hogy ők hogy csinálják, mert hiszen nekik legalább van egy támpont, hogy mikor mérjék meg magukat. Sén??
Így hát ad hoc módon minden nap másik időpontban állok rá azokra a bizonyos "rozsdamentes acélból készült elektródákra". Majd csak kisül valami belőle! :)
Mindazonáltal a dolog szolgáltat némi derűt az amúgy adatoktól és mérőszámoktól mentes (hihi) hétköznapjaimban.
Ajánlom a módszert mindenkinek, aki már tényleg nem tud mit kezdeni magával. :)
Szept-ember
Hm-hm... ködös, esős, hűvös, összebújós őszi este... Chopin és Merlot... jól elvoltunk kettecskén: én és a könyvem.
Az sem javított a hangulatomon, hogy a mai óra elmaradt. Természetesen a rossz időre hivatkozva. Aggasztó.
Kitartóan azt remélem, hogy az univerzum is úgy gondolja: kell nekem az a jogsi még ebben a szezonban!
Kis emlékként a nyárból megmutatom Nektek a rózsaszíneket:
Talán emlékeztek még a szürkékre és a kékekre... nem gondoltam, hogy ebből a látképből még többet is ki lehet hozni. Pedig hétfőn hajnalban megtörtént. Tetszésemre. :)
Az sem javított a hangulatomon, hogy a mai óra elmaradt. Természetesen a rossz időre hivatkozva. Aggasztó.
Kitartóan azt remélem, hogy az univerzum is úgy gondolja: kell nekem az a jogsi még ebben a szezonban!
Kis emlékként a nyárból megmutatom Nektek a rózsaszíneket:
Talán emlékeztek még a szürkékre és a kékekre... nem gondoltam, hogy ebből a látképből még többet is ki lehet hozni. Pedig hétfőn hajnalban megtörtént. Tetszésemre. :)
Back to 250
Állítólag (Attila szerint!) minden szuper és nagyon magabiztos vagyok (-nak tűnök!) ebben a kategóriában.
Attól még el kell ismernem: az a másfél hét kihagyás megtette "áldásos" hatását.
Jó, simán elindul.
Jó, arra megy, amerre én akarom.
Jó, megszűnt a lábletevés.
Jó, a nyolcasoknál már nem kell puskáznom (van ugyanis egy "puska bólyánk", amire ha ránézünk a kanyarban, tutira ki tudunk jönni belőle... de pssszt!).
Mégis: gáz egy óra alatt tízszer lefulladni... nemde?
Kis mentségként: nehéz ám két dolgot nyomni és kettőt húzni egyszerre... mindezt négy különböző végtaggal! :)
Arra már nem is akarok gondolni, hogy most jön a következő egy hét szünet... :(
Őszintén remélem, hogy hosszú, meleg őszünk lesz!!
Attól még el kell ismernem: az a másfél hét kihagyás megtette "áldásos" hatását.
Jó, simán elindul.
Jó, arra megy, amerre én akarom.
Jó, megszűnt a lábletevés.
Jó, a nyolcasoknál már nem kell puskáznom (van ugyanis egy "puska bólyánk", amire ha ránézünk a kanyarban, tutira ki tudunk jönni belőle... de pssszt!).
Mégis: gáz egy óra alatt tízszer lefulladni... nemde?
Kis mentségként: nehéz ám két dolgot nyomni és kettőt húzni egyszerre... mindezt négy különböző végtaggal! :)
Arra már nem is akarok gondolni, hogy most jön a következő egy hét szünet... :(
Őszintén remélem, hogy hosszú, meleg őszünk lesz!!
HannovExtra
Ahogy ígértem, kis ráadásként íme azok az érdekességek (természetesen össze-vissza), amik kamera elé kerültek az úton.
Először is a közelekdés a Maschsee-n - nem csak a megszokott alkalmatosságokkal: 
Majd egy "szék-ház"... vajon hogy kerültek ezek oda fel? A hely amúgy egy kávézó-féleség (legalább is annak néz ki):
Megállít egy pillanatra a folyóparton Nádasdy János munkája is - "Az elesett művészek emlékére":
Aztán, ha már az összekevert állatoknál tartunk... nézzétek csak, mivel találkoztam az egyik üzlet kirakatában: 
Ahogy a múltkor az ízeltlábú sasnál, itt sem könnyű eldönteni, hogy egy zeráffal, vagy egy zsibrával állunk-e szemben... :)
Aztán, ha már az összekevert állatoknál tartunk... nézzétek csak, mivel találkoztam az egyik üzlet kirakatában: Ahogy a múltkor az ízeltlábú sasnál, itt sem könnyű eldönteni, hogy egy zeráffal, vagy egy zsibrával állunk-e szemben... :)A mai utolsó pedig... a kedvenceim: 
Forrest Veszprémben
Ez a világ másik szeglete igaz, de mivel ezen az oldalon kezdtem vezetni a futásaim eredményét, hát újra ide írok. Így is elfelejtettem dokumentálni párat a hónapban...
Lássuk hát a mait: 11,5 km - 1:02:24 (mínusz bő másfél perc a forgalom miatt).
Úgy érzem, ez egészen jó eredmény - főleg, hogy kontrolláltan, egyenletes tempóban történt. Ha a maradék 10 km-en is tudom tartani ezt a sebességet, nagyon büszke leszek magamra.
Találtam egy megfelelő segítséget - egy tuti zenét - hozzá. A ritmusa pont megfelelő a számomra kényelmes futáshoz... és csak tizenegyszer kell meghallgatnom, hogy a célba érjek.
Egyelőre hadd titkolózzam ezzel kapcsolatban picit. Egy hét múlva leleplezem Nektek.
Lássuk hát a mait: 11,5 km - 1:02:24 (mínusz bő másfél perc a forgalom miatt).
Úgy érzem, ez egészen jó eredmény - főleg, hogy kontrolláltan, egyenletes tempóban történt. Ha a maradék 10 km-en is tudom tartani ezt a sebességet, nagyon büszke leszek magamra.
Találtam egy megfelelő segítséget - egy tuti zenét - hozzá. A ritmusa pont megfelelő a számomra kényelmes futáshoz... és csak tizenegyszer kell meghallgatnom, hogy a célba érjek.
Egyelőre hadd titkolózzam ezzel kapcsolatban picit. Egy hét múlva leleplezem Nektek.
Ismerd meg...
ezúttal Hannovert.
Délután autós városnézésen voltunk. Igazán kedves és lényegre törő ismertetőt kaptunk rövid idő alatt.
Íme egy még tömörebb összefoglaló Nektek - mindenféle koncepció és a teljesség igénye nélkül - képekben.
Kezdjük a kilátással az ablakomból - a kilencedikről (!):
Nem valami sokat mondó, igaz? Pedig ez a látszólag szürke, kocka házakból és unalmas utcákból álló város valójában gyönyörűségeket rejt!
Herrenhausen Garten
Berggarten
Maschsee
Altstadt (Óváros)
Marktkirche
Neues Rathaus (Új városháza)
Staatsoper (Operaház)
Tor des Marstalls (A hercegi istálló kapuja)
Természetesen ez csak egy ici-pici részlete a teljes valónak. Egy rakás nevezetesség mellett suhantunk el úgy, hogy nem volt lehetőségem róluk képet készíteni. Információt viszont bőven kaptunk mindenről. :) Remélem azért, hogy ennyivel is sikerült érzékeltetni, milyen szépségeket is tartogat a látogatónak ez a város.
Igen, helyes az észrevétel: munkáról nem beszéltem. Azt elég volt átélnem. Felteszem, lesz még lehetőségem beszámolni róla.
A kedves és vicces érdekességeket pedig (mert azok is vannak ám) meghagyom későbbre. Nem kell mindig minden poént egyszerre lelőni!
Nyaff
Nem szeretek hotelban lakni!
Nem szeretem, ha akkurátusan összehajtogatják a pizsimet... ha méret szerint rendezik az arckrémjeimet... ha gondosan az éjjeliszekrény széléhez igazítják a könyvem gerincét... 
Fáradt vagyok.
Nem szeretem, ha akkurátusan összehajtogatják a pizsimet... ha méret szerint rendezik az arckrémjeimet... ha gondosan az éjjeliszekrény széléhez igazítják a könyvem gerincét... Fáradt vagyok.Szeretnék egy kuckót... ami az enyém.
