Ré, egy rét

Újra kedd.

Valami miatt szeretem a keddeket. Mondhatni, ez a hét napjai közül a kedvencem.
Nem tudnám megmondani az okát, hiszen semmilyen szempontból nem ideális nap... egyáltalán.

Nekem valamiért mégis kedves.

Aztán lehet, hogy a mai kedd csak azért volt ennyire szépséges a számomra, mert muszáj volt valami pozitív élményt találnom magamnak.

Vannak ilyen napok. Egyszer fent, egyszer lent.

Ma a lent jött... és az igazat megvallva még tart is, habár a kedd szép lassan kimegy alólam.

Egy szépséget viszont nem tudok nem megmutatni nektek: Szeretem a learatott mezőket... és a szalma illatát. El is raktároztam ma délután egy kis darabot belőle az emlékeimben.

Gondolnátok viszont, hogy a hátam mögött egy multi szuperszónikus irodaháza húzódik meg szerényen? Már csak egyet nem tudok eldönteni: mi a furcsább? Egy irodaház egy rét közepén... vagy egy rét egy irodaház körül?

Jó töprengést... és szép álmokat!