Forrest és az odamondós nap

Van úgy néha, hogy felébredsz és tudod, hogy ma senki nem áll meg előtted...
Na nem úgy igazságtalanul, hanem tényszerűen: ha valakivel bajod van, megmondod. Nem kerülöd a konfliktust és rendet akarsz magad körül.

Szóval én ma egy ilyen napra ébredtem.
Tudom, hogy van, akinek nem esett jól a mai hangulatom. És azt is tudom, hogy sokkal többször kéne, hogy ilyen legyen. Bármilyen furán is hangzik: az ő érdekükben.

Az újoncainkat is meglátogattam. Nagyon aranyosak. Még ott csillog a szemükben a kezdeti lelkesedés. A legtöbbjükön látszik, hogy jó úton haladnak, hogy megtalálják itt a számításukat.

Délután sietnem kellett: ma volt az x+3-dik...
Bármi lesz is, már csak egyszer megyek. Azt hiszem, nem nagyon kell félnem ennyi 74 pontos próbateszttel a hátam mögött.
Pénteken - akárhogy is -, de megíratom a papírokat. Ha pedig nem vizsgázhatok augusztus 2-án, nagyon morcos leszek.
Hát ki ér rá erre?!

Szóval aztán este fogtam ezt a sok érzést itt és elvittem őket futni.
Elég jó tempójúvá tették nekem az utat... amit nagyon élveztem.
A múltkor nagyjából lemértem kocsival a köröm hosszát: a lakástól a cégig jó erős 3,5 km (szerénységből nem mondok négyet) - meg ugye vissza (az egyetem felé kerülve).
Nna szóval ebből nyomtam le kettőt ma este 1:13:39 alatt (mínusz erős másfél perc piros lámpa).
Füstölt a talpam, szakadt rólam a víz, de most nagyon büszke vagyok magamra... akárhogy is.
Számomra ez rekord... és ne feledjük, már csak 6,5 hét a versenyig!

Most aztán megejtem a jól megérdemelt zuhanyzást és elteszem magam holnapra. Két nap még a hét... kell egy kis erő! :)

Hűvös éjjelt, szép álmokat mindenkinek!