Zárak

Újra itt"hon".
Azt reméltem, hogy a röpke hat és fél óra utazás után a mai nap már nem tud semmiféle meglepetést nyújtani.
Tévedtem.
Ne felejtsük el, hogy ez Debrecen...

Valami gond lehet a kapucsengő paneljével.
Már a múlt héten is nagyon kellett igyekeznem, hogy a megfelelő helyen érintsem meg a számokat, hogy jól vegye be a kapukódot.
Hát ez most vagy tíz percen keresztül sehogy sem akart összejönni. Nem tudom, ez alatt hány lakót csöngettem fel... hát végül feladtam.
Van egy kulcsom a hátsó kiskapuhoz, gondoltam, akkor ott próbálok szerencsét.
Ühüm. A kulcs nyitja ugyan a kiskaput, de a gondos kezek, akik összeválogatták a kulcscsomómat a hátsó ajtóról megfeledkeztek. Ugyanígy a főkapuról is persze.
Visszaballagtam hát a ház elé, gondoltam, valahogy mégis csak be kéne jutni... és adok még egy esélyt a kapucsengőnek.
Csodák csodája, bevette a kódot.
Ideje is volt, mert majd' bepis...

De ezzel még nincs ám vége.
Az is nagyon meglepett, hogy a lakás ajtajának a zárjait pillanatok alatt ki tudtam nyitni. Az eddigi alkalmakkor nem kis erőfeszítés volt, hogy a heveder kulcsát úgy tudjam a zárba dugni, hogy az el is bírjon fordulni. Nna, ez most ment, mint a karikacsapás.
Gondom jelen esetben az ajtó belülről történő bezárásával akadt...

Nem is értem... milyen nap van ma?
A függetlenségé... ha-ha... de ennek azért nem kéne azt jelentenie, hogy a zárhatatlanságé is.
Nemde?