Újra Debi

Véget ért az a hiperhosszú, másfél napos szabadságom, így visszatértem álmaim földjére.
Hosszú, unalmas és magányos volt az autópálya... sokat gondoltam rá, vajon milyen lenne a szalagkorlátnak ütközni... vagy belehajtani az előttem totyogókba... félelmetes.

Sok élmény, érzés, emlék született ez alatt a majd' két nap alatt... amik most újra feltöltötték egy kis időre a válságban lévő szeretet-készleteimet. Köszönöm mindenkinek, aki részese volt!

Ráadásul ma kihagytam a kreszt. Pedig ez már az ötödik lett volna. Szépen, lassan, megfontoltan a siker felé. Jó diákhoz híven azért odatelefonáltam, hogy ne számítsanak rám... mire közölték, hogy nem vesztek sokat, hiszen már úgyis van B-s jogsim, nem kell aggódnom.
Kérdem én: akkor minek egyáltalán bejárnom? Grrr...

S még egy adalék a mai naphoz:
szeretem a könyveket. Nagyon szeretem. Sok van belőlük.
Aztán időről időre eljön a nap, amikor kifejezetten az agyamra mennek: amikor a költöztetésükre kerül a sor. Mindig lenyűgöz a "tudás súlya"! :)
A mai nap viszont ezt is kipipáltam!
Az x+1. sikerélmény...